Zöldségeim

Talán megint elrabolt a Szörny,
talán megint széles ölelésbe szőtt,
csendes szívemet szorongatja,
édes akácmézbe vonja...

Ha lenne blogom, ezt írnám bele:
Valaki! El kell mondanom Neked valamit.
Talán újra megtalált, talán ismét rámtalált a Szörny, édes ölelésbe vont, magához ölelt és összeszorított.
Ma történt. Hazafelé a Kórus próbáról. Magas a Duna "Széles Duna, keskeny partja, nincsen aki átugorja"... Megcsúsztam és tócsába léptem. Ő megfogta a akezem, hogy nehogy újra megtörténjen. A másik kezemmel is megszorítottam, majd lóbáltuk a kezünket, mint a kisgyerekek szokták, ha kezet kell fogniuk. Ekkor még elengedhettem volna. De nem. Nem...
Így mentünk végig az egyetem elõtt, a megállóig. Villamosra szálltunk, majd a Deákon elbúcsúztunk.
Én: Szia, szervusz...
Ő: Puszi?...
Adott, adtam. Már legutóbb is gondolkoztam ezen...

Erre a metrón mit csinálok? Sírok. Aggódok. Félek.
Sírok, mert aggódok és félek. A Szörny újra rámtalált, édes végzet, karjába zárt.
Bárcsak ne tudnám, hogy lesz holnap, mert akkor nem aggódnék miatta. Meg kell hallgatnod. Most senki nincs, akinek elmondhatnám.
Van egy énem - a racionális. Ő tudja, hogy lesz holnap, és pesszimista.Mert ami ma elkezdődött, holnap már be is fejeződhet. Nem akarom, hogy csalódjon. Én nem számítok. Én még sosem éreztem, hogy elhagynak, ezért nem is tartok tőle. Őt féltem. 1 évvel fiatalabb. 1-2 centivel alacsonyabb (eddig csak magasabbak voltak, bár fiatalabbak nálam) Nem tudom, mit hoz a holnap. A másik énem a romantikus, azt mondja, hogy boldogságot és Szerelmet. A racionális megbántást és csalódást jósol. Vajon kire hallgassak itt kettejük között? Mondd, Te kit választanál?

Mostanában egyre jobban érzem a bennem levő kettősséget.
Mikor lesz bennem is egység? Hol találok megnyugvást?
Kedves Valaki! Remélem, nem untattalak.
Csak egy halk sírás a metrón. Semmi több.

////Halk sírás
Szemembe a gyöngy eső ad könnyet
elfátyolozza pillantásom sugarát
lassan, szinte félve csukom be a könyvet
ma már nem olvasom tovább
esőcsepp-könnyem legördül arcomon
majd sós társai követik ez úton
magamban sírok, csendben, halkan
nehogy a világot megzavarjam.////

Tudtam, hogy vigyázni kell! Éreztem a gyengülés jeleit. Remélem, nem olvassa soraimat. Nem akarom, hogy megtudja, mit vívódom. Ez az én harcom.Szívének senki nem paranfsoljhat.Egyik énem kompromisszumot akar kötni vele, de ő hajthatatlan, álodozó...és álmodni jó...