Még mindig van mit kipakolni a lakásból (pl. a beépített szekrényeket még nem rámoltuk ki), szóval a következő hétvégék is pakolással fognak telni. Jó lenne már, ha minden ideát lenne. És jó lenne, ha gyorsan el is tudnánk adni a lakást.
A szobám még eléggé kaotikus, de még fér bele doboz és zacskó :) A szekrényekbe még nem pakoltam be, és a könyvespolcom is még a földön hever. Szerintem kell még egy hónap, hogy minden rendben legyen. Addig is be kell szerezni még egy szekrényt és egy íróasztalt, mert a számítógép jelenleg a padlón pihen.
Más. Ma újraolvastam Oravecz Nóra írását, idemásolom nektek:
Hősugárzó mindenkinek
Hiába titkoljuk, valahol a szívünk mélyén mindannyian azt várjuk, hogy egyszer majd jön egy normális Valaki, akivel aztán minden szédületes lesz. Az Élet, a hétköznapok, a szex, kábé tényleg MINDEN. Aztán meg mégsem jön, mert inkább küld maga helyett valakit. Hogy tanulj. Hogy később értékeld Őt. A tanulás meg néha fájdalommal jár, mert még az is lehet, hogy ez a kis mellékszereplő darabjaidra szed szét.
Valljuk be, mindannyian a szívünk mélyén lelki sérültek vagyunk. Ugyan melyikünk szívét nem törték még össze? Na, látod. Erről van szó. Csak épp sokan bezárkóznak, mígnem előbb, vagy utóbb azon kapják magukat, hogy egy sötét szoba közepén szorongatnak egy szál gyertyát, rettegve, hogy az kialszik. Hiába verik az ajtót kintről, főhősünk nem mer elindulni, hogy kinyissa, mert mi van, ha rátámad valaki. Vagy ha mire odaér az ajtóhoz, kialszik a láng. Akkor persze rögtön para van, mert így aztán tényleg egyedül marad a sötétben. Na meg benne van az is a pakliban, hogy a váratlan vendég egy olyan Valaki, akire már régóta vár. Aki aztán benyit, meglátja, hogy milyen káosz uralkodik „nála”, majd rémülten becsapja az ajtót, és továbbmegy. A gyertya pedig azzal a lendülettel kihuny. Talán örökre.
Sokan vagyunk, akik küzdünk azzal, hogy megnyissuk a szívünket. Tudom, rohadt nehéz, főleg, ha legalább egyszer már befagyasztották azt. Ha már kaptunk hideget. Ráadásul nem a -2 fokos fajtából, hanem a -20-asból, ami bőven elég ahhoz, hogy befagyassza a szíved – akár egy életre...
Jöhetnek aztán a kolosszális méretű hősugárzók, addig, amíg te nem határoztad el, hogy nade ácsi van, egyszer élünk, nehogy már -20 fokban, élő- halottként kínlódjak, ha a kellemes klímájú 30 fokban is süttethetem a hasam!!??, addig hiába van előtted a használati útmutató.
Úgy fogsz járni vele, mint én az Ikeás bútorokkal. Egyszerűen lúzer vagyok összeszerelésből. Ott a papír előttem, na meg a sok alkatrész, én meg pislogok, hogy most akkor mi van, míg végül segítség hiányában feladom. Nem sikerül, mert bosszankodom, hogy hogyan lehetek ilyen béna. Aztán meg rá pár napra lenyugszom, ránézek a papírra, és tök világos lesz, hogy minek hol a helye.
Egy dolgot érdemes szem előtt tartani. Felesleges a kapcsolatokon görcsölni, aggódni. Tök negatív energia, amivel még távolabb tartod azt, hogy megvalósuljon az, amit szeretnél. Bőven elég, ha elkönyveled magadban, hogy „ha mellettem a helye, úgyis visszajön”. Na meg még egy fontos dolog. Mindenkivel csak akkor találkozhatsz, amikor eljött az ideje. Se előbb, se később. Ezért légy hálás, és ne aggodalmaskodj. Szóval ha megy, hagyd. Hagy menjen. Vagy ha épp nem megy, mert még nem is jött, legyél türelmes. Hidd el. Megéri.
Hogy miért? Először is mert tuti, hogy boldog leszel, ha kitartóan hiszel benne, hogy van Valaki. Ha tisztában vagy vele, hogy nyilván, kemény meló egy kapcsolat, de van Valaki, akivel minden klappolni fog. Másodszor pedig indulj ki a megkeseredett nagy átlagból. Ne legyél olyan, mint ők. Harmadszor pedig fenomenális érzés felháborítani azzal, hogy neked valóban összejött. Hogy az, amit más bekamuzik, nálad ott van, és boldog vagy.
Tudom, hogy nem könnyű. Én is ezzel szembesülök nap, mint nap, de egy dolog biztos: ha visszanézel, tök tiszta lesz, hogy mi miért történt veled. Persze, csak ha nyitott szemmel jársz – amit jelzem érdemes megtenni.
Hiszen az élet mindig figyel, hogy eléggé figyelsz-e …
