Ki ír ma még blogot?

Költői a kérdés, nem is akarom megválaszolni. Csak azért írok, hogy legyen egy utolsó bejegyzés. Amúgy sem olvasták sokan ezt a blogot. Nemsokára megszüntetem. Továbbiakat élőben, esetleg FB-on. Namarië!

A legek tábora

avagy Tolkien Tábor 2013 élménybeszámoló

Ez számomra a legek tábora volt, ami rögtön a tábor végén meg is fogalmazódott bennem.
Tehát az idei Tolkien tábor számomra
a leghosszabb volt a maga 12 napjával (0. napi szervezőivel együtt),
a legforróbb volt (hőmérsékleti adatokat nem tudok összevetni, de érzésem szerint ez volt a legmelegebb),
a legfárasztóbb volt. Több táborban voltam már, de egyikben sem fáradtam le ennyire.
Ebben a táborban volt a legkisebb a csapatom és legnagyobb a rendem létszáma.

A tábor összességében remek volt, nagyon jól éreztem magam, és ugyanezt láttam többeken is.

Amit sajnálok: az időjárás. Lehetett volna kószabarátibb is, mivel a rekkenő hőségben csak közeli helyeket tudtunk meglátogatni, de igyekeztem kihozni ebből is a maximumot.
Aminek nagyon örülök: a csapat tűzszertartásának összerakása és az előadása nagyon nagy élmény volt számomra - látni, ahogy többen megpróbálnak beleadni az ötletelésbe, hogy élvezik, aggódnak, hogy milyen lesz. Aztán az előadás utáni taps, meg az érzés, hogy jó lett, hogy látványos le(hete)tt. (Jut eszembe, meg kellene nézni...)
A másik a rendi bemutatónk volt. Rabyn előzetes kérésére úgy terveztem, hogy nem fotóbemutatót tartunk, hanem valami vicces mozgásost. Aztán úgy alakult, hogy egyrészt kevés kép készült, másrészt meg az ötletem tetszett a rendtagoknak, így megvalósítottuk az igaz mesés bemutatót :) Több mint a fele igaz volt! :) (pl. a szomszéd hegy neve tényleg Üveg-hegy).
Ej, de jó volt...

A hétvégére :)

Táborszervezés

Elérkeztünk a véghajrába, már csak alig 3 hét van hátra a kezdésig, és mindenki felpörgött, és ötletel, és kreatívkodik, és... Ez az, ami nagyon jó a szervezésben. Ebbe bele lehet merülni, te alkotsz, és visszajelzést is kapsz majd, hiszen rajtad is múlik, hogy hogyan fogja magát érezni sok fiatal. Mert a tábort magunk szervezzük magunknak. Ezért összehasonlíthatatlan a "kommersz" kereskedelmi táborokkal. Mert minden tábor egy új álom. Rajtunk áll, hogy ezt az élményt mennyire tudjuk a táborozókkal is megosztani, hogy ők is érezhessék, hogy mennyire jó 10 napig egy más világban élni.
Hiszen mindenki szeret kiszakadni a megszokottból, egy kicsit (nagyon) mást tenni, másként élni. A táborban hatványozottan előjön ez az érzés. Máshol vagy, más az időbeosztásod, másra koncentrálsz, mások, barátok vesznek körül, velük töltöd az egész napodat - 10 napig. A tábor után nagyon furcsa újra hazatérni. Mert úgy érzed (velem legalábbis többször előfordult), hogy amit otthagysz, a tábor (és nem a helyszín, hanem A Tábor, keretjátékával, csapatjaival együtt), az az otthonod. Avval, hogy vissza kell térned, egy nagyon szép dolog marad ott, a múltaddá válik. De ettől lesz olyan szomorúan, megismételhetetlenül szép, valahogy úgy, ahogy Tolkien elgondolta.

Hatékonyságmérés

A munkás építkezésen bemegy a műszakvezetőhöz:
- Főnök, nyikorog a talicska, meg kellene zsírozni...
- Aztán hogyan nyikorog az a talicska?
- Hát így: nyik... nyik... nyik... nyik...
- Ki van rúgva!
- De miért?
- Mert így kellene nyikorognia: nyik-nyik-nyik-nyik.
Forrás

Ilyen alapon ma engem is kirúgnának, nagyon alulmotivált vagyok a munkát illetően. De azért legalább haladtam ma is az itteni dolgokkal.

Milyen nehéz valójában egy pohár víz?

"Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott „félig üres vagy félig teli?” kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte:
- Milyen nehéz ez a pohár víz?
A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt:
- A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta:
- Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!"

Köszönöm Tündének a bejegyzést.

A Boldogságról

"Egy kis kulcs a boldogsághoz
valamennyiünk vágya,
és azt hisszük, hogy dicsőség,
büszke pompa az ára.
Pedig, ki a boldogságot
nagy dolgokban keresi,
átlép rajta, mert e kulcsot
kicsinységekben leli."
Ida Bohatta
(Ez utóbbiért köszönet "az öreg királynénak" és Napraforgónak :))

Élet az "új" házban

Még mindig van mit kipakolni a lakásból (pl. a beépített szekrényeket még nem rámoltuk ki), szóval a következő hétvégék is pakolással fognak telni. Jó lenne már, ha minden ideát lenne. És jó lenne, ha gyorsan el is tudnánk adni a lakást.
A szobám még eléggé kaotikus, de még fér bele doboz és zacskó :) A szekrényekbe még nem pakoltam be, és a könyvespolcom is még a földön hever. Szerintem kell még egy hónap, hogy minden rendben legyen. Addig is be kell szerezni még egy szekrényt és egy íróasztalt, mert a számítógép jelenleg a padlón pihen.
Más. Ma újraolvastam Oravecz Nóra írását, idemásolom nektek:

Hősugárzó mindenkinek

Hiába titkoljuk, valahol a szívünk mélyén mindannyian azt várjuk, hogy egyszer majd jön egy normális Valaki, akivel aztán minden szédületes lesz. Az Élet, a hétköznapok, a szex, kábé tényleg MINDEN. Aztán meg mégsem jön, mert inkább küld maga helyett valakit. Hogy tanulj. Hogy később értékeld Őt. A tanulás meg néha fájdalommal jár, mert még az is lehet, hogy ez a kis mellékszereplő darabjaidra szed szét.

Valljuk be, mindannyian a szívünk mélyén lelki sérültek vagyunk. Ugyan melyikünk szívét nem törték még össze? Na, látod. Erről van szó. Csak épp sokan bezárkóznak, mígnem előbb, vagy utóbb azon kapják magukat, hogy egy sötét szoba közepén szorongatnak egy szál gyertyát, rettegve, hogy az kialszik. Hiába verik az ajtót kintről, főhősünk nem mer elindulni, hogy kinyissa, mert mi van, ha rátámad valaki. Vagy ha mire odaér az ajtóhoz, kialszik a láng. Akkor persze rögtön para van, mert így aztán tényleg egyedül marad a sötétben. Na meg benne van az is a pakliban, hogy a váratlan vendég egy olyan Valaki, akire már régóta vár. Aki aztán benyit, meglátja, hogy milyen káosz uralkodik „nála”, majd rémülten becsapja az ajtót, és továbbmegy. A gyertya pedig azzal a lendülettel kihuny. Talán örökre.

Sokan vagyunk, akik küzdünk azzal, hogy megnyissuk a szívünket. Tudom, rohadt nehéz, főleg, ha legalább egyszer már befagyasztották azt. Ha már kaptunk hideget. Ráadásul nem a -2 fokos fajtából, hanem a -20-asból, ami bőven elég ahhoz, hogy befagyassza a szíved – akár egy életre...

Jöhetnek aztán a kolosszális méretű hősugárzók, addig, amíg te nem határoztad el, hogy nade ácsi van, egyszer élünk, nehogy már -20 fokban, élő- halottként kínlódjak, ha a kellemes klímájú 30 fokban is süttethetem a hasam!!??, addig hiába van előtted a használati útmutató.

Úgy fogsz járni vele, mint én az Ikeás bútorokkal. Egyszerűen lúzer vagyok összeszerelésből. Ott a papír előttem, na meg a sok alkatrész, én meg pislogok, hogy most akkor mi van, míg végül segítség hiányában feladom. Nem sikerül, mert bosszankodom, hogy hogyan lehetek ilyen béna. Aztán meg rá pár napra lenyugszom, ránézek a papírra, és tök világos lesz, hogy minek hol a helye.

Egy dolgot érdemes szem előtt tartani. Felesleges a kapcsolatokon görcsölni, aggódni. Tök negatív energia, amivel még távolabb tartod azt, hogy megvalósuljon az, amit szeretnél. Bőven elég, ha elkönyveled magadban, hogy „ha mellettem a helye, úgyis visszajön”. Na meg még egy fontos dolog. Mindenkivel csak akkor találkozhatsz, amikor eljött az ideje. Se előbb, se később. Ezért légy hálás, és ne aggodalmaskodj. Szóval ha megy, hagyd. Hagy menjen. Vagy ha épp nem megy, mert még nem is jött, legyél türelmes. Hidd el. Megéri.

Hogy miért? Először is mert tuti, hogy boldog leszel, ha kitartóan hiszel benne, hogy van Valaki. Ha tisztában vagy vele, hogy nyilván, kemény meló egy kapcsolat, de van Valaki, akivel minden klappolni fog. Másodszor pedig indulj ki a megkeseredett nagy átlagból. Ne legyél olyan, mint ők. Harmadszor pedig fenomenális érzés felháborítani azzal, hogy neked valóban összejött. Hogy az, amit más bekamuzik, nálad ott van, és boldog vagy.

Tudom, hogy nem könnyű. Én is ezzel szembesülök nap, mint nap, de egy dolog biztos: ha visszanézel, tök tiszta lesz, hogy mi miért történt veled. Persze, csak ha nyitott szemmel jársz – amit jelzem érdemes megtenni.
Hiszen az élet mindig figyel, hogy eléggé figyelsz-e …

Költözködés part 2

Hát megtörtént, átköltöztünk. Az új helyen még elég sok a káoszos terület (köztük az én szobám), de napról napra jobb a helyzet. A költöztetők profik és kedvesek voltak, csak ajánlani tudom őket. Gyorsan levittek mindent, közben meg a még nem kipakolt szekrényeket elkezdtük kirámolni, így mindent el tudtak vinni, amit mi nem tudunk az autóval. A kis szobában mintha bombát robbantottak volna, szanaszét vannak a cuccok. Ezek többsége amúgyis kidobásra vár. Apropó nem kell valakinek egy kis szalvétagyűjtemény? Esetleg egy íróasztal alsósoknak, állítható magasságú asztallappal? Lesz még pár dolog, amit el lehet vinni ingyen vagy jelképes összegért. Persze, ha érdekel titeket.
Maradt még annyi hely a furgonban, hogy még a bicajok is befértek. A kipakolás is zökkenőmentes volt, a szűk folyosón is jól navigáltak a költöztetők, csak két kis helyen maradt nyoma a festésen, hogy arra jártak. A legnagyobb sérülést apuék okozták, amikor visszatették a helyére a bejárati ajtót (a költöztetők lekapták, aztán elfelejtettük visszatetetni). Az ajtófélfa feletti falrészből egy nagyobb darab letört, de szerencsére van gipsz és festék is :)
Már csak a maradék cuccok elszállítása maradt hátra. Szerencsére az autót visszakaptuk, így ez a része is könnyebb lesz :)

Költözködés 1

Ma és holnap csúcsosodik ki a költözködés-mizéria. Az elmúlt 3 hétben az új ház körüli és belüli teendőket végeztünk, takarítottunk, megint takarítottunk. Megvolt a festés, a felső szint már kész. A földszinten kell még 1 takarítás. Nehéz munka, illetve inkább fárasztó. Ma van a dobozolás. Szerencsére nincs túl messze az új ház, szóval autóval sok dolgot át lehet szállítani. Már ha lenne autónk, mert éppen javítják. Történt egy kisebb baleset, nekiütközött egy busz a kocsi hátuljának, alaposan belapítva azt. Most kölcsönzünk egy autót. De mennyi cucc van! Nem is tudom, hogy fért be ekkora kis helyre ennyi minden. És fogy az idő... Holnap reggel jönnek a teherautóval, addigra ki kell üríteni a szekrényeket. Egyre nő a káosz. Remélem, minden rendben fog menni...