The Golden Compass

Ez az én "Daemon"om :) Egy kicsit én vagyok...

Tábori utóérzés

Jujj, de hiányzott az az utolsó nap, látván a képeket, hallván a beszámolókat...
Sokat álmodtam MTT-sekkel, meg táborral.
A táborban megismert netes dolgok:
Harry Potter (stíliusosan ugye egy Tolkien táborban :)
http://youtube.com/watch?v=Tx1XIm6q4r4
Dubi dam!!! - jéé ennek szövege is van? :D
Azt első pár taktus a csapatzenénk volt :D Hála Néked Artemisz!
http://youtube.com/watch?v=gYTqYVHS1lo
Ki szívét osztja szét... :'(
http://youtube.com/watch?v=_D9a9JSAftQ

Ja, és képek:
http://www.kep.tar.hu/eldamire
http://kep.tar.hu/newra22/50506477#2
http://www.kep.tar.hu/snuffles/50506213#2
Az enyimeim még vki másnak a gépén vannak, de amint meglesz, felpakolom a tárhelyemre :)
http://freemail.hu/fototar/felhasznalo.jspv?userID=160974

Meg egy kis érdekesség sörimádóknak ;)
http://www.ohiobarns.com/othersites/arttanks/wi/49-32%20sixpak.html

Nyári nyüzsgés

Visszatértem a nyaralásokról. Volt MTT tábor és családi nyaralás.
A Tolkien tábor felejthetetlen volt számomra. Voltak lyan pillanatai, amit elég sokáig nem fogok elfelejteni. Aki ott volt, értheti, mit érzek. Aki nem, annak meg majd elmondom ;)
Sok köszönetet kell mondani elsődlegesen a tábori családomnak az Ilsaimíre családnak: Rabyn, Artemisz, Ági, Borcsi, Felagund, Finwe, Gyuri, Mirrand, Nóli, Ryana. Szerintem szupi kis család lettünk :) Dubi dám dám... :) Meg a bábok :) :P

07.07.07.

Jó napom volt :) Illetve az egész hetem jól telt, az elején voltam Verőcén, aztán csütörtökön elhoztam a hegedűt, rendet raktam az asztalomnál. Pénteken elutazott Niel Olaszhonba. Nagyon hiányzik. De ma felhívott, és váltottunk pár szót, és nagyon jól esett :) Meg voltunk a családdal Tarnamérán, ahol a vadásznapot látogattuk meg, aztán egy röpke túra még belefért a Mátrában a Csór-réti víztározónál.

Bazi nagy bicajtúra :)

Igen, megcsináltam! - ezzel a gondolattal rogytam le a petőházai vonatállomás padjára, teljesen kifáradva. Adatok: 4 bicikli, 2 sátor, 3 nap, 2 éjszaka, 170 km. Nem volt semmi.

Niel és két évfolyamtársa (Peti és Tamás) meg persze én vállaltuk, hogy elindulunk az ismeretlenbe 4 drótparipán.

Indulási helyünk a Keleti pu. volt, ahonnan röpke 3 óra alatt elértük a fent említett Petőházát. Az idő kellemes volt, nem túl meleg, felhős, igazi cangázáshoz való. Az első cél: megtalálni a B10-es bicikli utat. Át Fertődön, ahol megcsodálhattuk a kastély kapuját és előudvarát, majd irány Pamhagen azaz Pomogy. A határon simán átjutottunk, érdekes volt, hogy csak a szig. kellett hozzá. Ja, és még a magyar oldalon megtudtam, hogy az analitika vizsgám meglett :) Aztán tekerés. Pomogy aranyos falucska, innen Wallernbe értünk, mivel nem vettük észre, hogy vhol elkanyarodik az általunk kinézett út. De sebaj, Wallernből Apetlon felé is van bicajos út, tehát ismét kényelmesen haladhattunk az egyébként sem túl forgalmas utakon. Mellettünk végestelen végig szőlők és búzamezők. Egy tónál megálltunk pihizni egy kicsit, amiről kiderült, hogy a Lange Lacke nevet viseli, és hogy teljesen kiszáradt. Apetlonban (Mosonbánfalva) megálltunk reggelizni egy kis tavacska mellett. Ezután Illmitz következett. Az úton találtunk egy fogadót, ahol vizet kértünk, majd egy kis tekerés után egy kilátót pillantottunk meg, ahol egy budapesti családdal találkoztunk, akik már egyszer körbekarikázták a tavat, és pár jótanácsot kaptunk tőlük. Podersdorf (Pátfalu) lett volna az első megállónk, de még elég sok időnk volt, így úgy döntöttünk, hogy továbbhaladunk Neusiedl am See (Nezsider) felé és ott keresünk kempinget. Végig gyönyörű helyeken vezetett az utunk, nádasok és szántóföldek mellett.

Nezsiderben eldöntöttük, hogy meglátogatjuk Parndorfot Peti javaslatára. Ez eddig rendben is lenne, csak az oda vezető út nezsideri része vagy 30 fokos emelkedő volt. De ha már megegyeztünk, menjünk. A végére érve már láttuk Parndorf házait, ám ennél tovább nem jutottunk, mert elfogyott a kerékpárút, és a 100-zal meszelő autók mellett nem volt kedvünk haladni, ezért visszafordultunk. Az immár lejtős részen száguldottunk egy hatalmasat :) Elkezdtünk kemping után kutakodni, és egy térképnél egy másik magyar családdal találkoztunk össze, akik ugyanilyen problémával néztek szembe. A térképen persze nem volt kemping jelölve, és a megkérdezettek is csak Podersdorfban (ahonnan jöttünk) és Breitenbrunnban (Fertőszéleskút) tudtak legközelebbi kempinget ajánlani. Na, akkor tovább, előre. (itt jegyzem meg, hogy én az egész tekerés alatt hol hullámvölgyben, hol hullámhegyen voltam aszerint, hogy éppen milyen volt az út. Ha sokáig emelkedett, akkor hamar elfáradtam, de kis pihenés vagy egy kis lejtő után új erőre kaptam, és így ment ez végig)

Breitenbrunnt sikeresen elkerültük, mert nem megy át rajta a bicajos út, hanem mellette halad el, és nem vettük észre a leágazást. Sebaj, nagysokára beértünk Purbachba (Feketeváros), ahol rögtön megtaláltuk a kempinget, és némi német (ill. osztrák) nyelvi megegyezés után (Niel és én értettük a németet négyünk közül, és mi is a 3-4 évvel ezelőtti középfokúra alapoztunk :) )birtokba vehettük a sátorhelyet. Felállítottuk a sátrakat - Tamáséknak kissé nehezebben ment, mert vmit félrecsatoltak - majd irány a kemping saját étterme. Itt mindahányan egy-egy nagy pizzát rendeltünk fél liter sörrel - én búzasört ittam :) Jah, és mázlinkra a pincérlány magyar volt :) Aztán feltöltődve mentünk felüdülni a zuhany alá, és egy kis UNO-parti után álomba merültünk. Este kissé fújt a szél és esett az eső, ja meg egy süni szuszogott a fülünkbe, de amúgy jól telt az éjszaka.

Másnap félve mertem gondolni arra, hogy én ma még bicajra szállok. Alsó felemen az ilyenkor szokásos dolgok jelentek meg, és izomlázam is volt, bár ezt Niel hathatós közbenjárása csökkentette. A kempingben kis bolt is volt, itt vásároltuk meg a reggelit. Nagyon finom császárzsömléik voltak :P Hmm, legjobb Ausztriában a zsömle :) Aztán tovább. Most már tényleg lightosra vettük a figurát, mert jócskán túlteljesítettük a napi adagot. Szóval irány Oggau (Oka), ahol elhaladtunk a kemping mellett, amiről megtudtuk a 2. magyar családtól, hogy jó hely, csak az éttermet ki ne próbáljuk. Nem is álltunk meg :) Némi tekerés után következett Rust (Ruszt), ahol már jobban körülnéztünk. Varázslatos község, tele reneszánsz és barokk stílusú házakkal, és szinte mindegyiken egy gólyafészekkel :) A főtéren körbenézve nem kevesebb mint 6 gólyafészket láttam, mindegyikben legalább egy gólyával :) Ha arra jártok, mindenképpen nézzetek körbe! Ez után következett az osztrák oldal utolsó községe, Mörbisch (Fertőmeggyes), majd a határ. Simán átkerekeztünk, majd jó sok lejtő után a fertőrákosi strandnál kötöttünk ki, kempinget keresve. Persze ott nem volt, de ha már strand közelében voltunk, kihasználtuk. A víz befelé nagyon hideg volt, a part meg kavicsos, de peljebb térdig érő iszapban jártunk :) Némelyikünknek nem igazán tetszett :) Kicsit kisütött a nap, ettem palacsintát, Niel lángost, majd irány vissza az emelkedőn a kempinghez, ami előtt már egyszer elhaladtunk ide fele jövet. Niel a Szent Kristóf kempinget nézte ki nekünk a neten, ami az egyetlen Fertőrákoson :) Meg is találtuk és nagyon kedvesen fogadtak minket :) Aztán éttermet vadásztunk, és végül az elsőnek megnézett melett döntöttünk. A menünk most változatosabb volt: grill tál, hagymás husi, cordon bleu és szezámos csirkemell. Mindehhez 3 korsó csapolt sör meg fél liter barna sör. Naná, hogy az enyém volt a barna, 7,3% alkoholtartalommal :) Kissé jó kedvem lett tőle, és így telt az esti kártyaparti is - kanaszta és kent :) Majd alvás.

Másnap reggelikörút a pékségbe, majd az abc-be. Reggeli után eldöntöttük, hogy Sopront meglátogatjuk. Szerencsére kaptunk egy kis útbaigazítást, ezért megtaláltuk a kerékpárutat, bár aztán elvesztettük, viszont Niel tovább haladt, és lett egy kis kavarodás, de aztán újra együtt folytattuk utunk. Sopronban körbenéztünk. Gyönyörű város, megint csak ajánlani tudom. A Főtéren minden egyes ház műemlék, középkori, barokk stílusban. Karikáztunk még erre-arra, vettünk bort az otthoniaknak, majd indultunk Petőháza felé. Kissé igyekeztünk, mert el akartuk érni a vonatot, amit Peti kinézett nekünk, ígyhát Balfon, Fertőbozon, Hidegségen, Fertőhomokon, Hegykőn és Fertőszéplakon gyorsan átkerekeztünk, csak egy helyen álltunk meg ebédelni. Fertődön már ismerős helyszín fogadott, majd a célegyenesbe értünk. Sikerült :)

Amit szereztünk: izomláz, alsó feli fájdalmak, leégés, barna szín, élmények, látványok, emlékek...

Szóval... csapj bele! :)

U.i.: a következő cél talán a Velencei-tó lesz :) De addig is: tábor és családi nyaralás.

ÉLJEN A NYÁR!!!