Hétfő

Kezdődött azzal, hogy reggel megnéztem a szervetlen labor dolgozat eredményeit - úgy éreztem, hogy nagyon rosszul sikerült, de - ÁTMENTEM! Még aludtak a többiek, szóval magamban ujjongtam :)))
Szóval jól indult a nap. Aztán meg a differenciálegyenletek alkalmazása (gyönyörű egy név :P) gyakorlat után véletlenül összefutottam Niellel :) Csodás nap :)
Ezért beírok ide még pár versikét:


Esik eső, hull a hó,
Hej, a szívem csudajó,
Minden vidám, halihó!

Szálljon vígan a dalunk,
Mi már sosem búsulunk!
Minden vidám, halihó!

Sétálunk zöld fák alatt,
amerre szarvas szaladt,
Hejhó halihó,
Szaladunk nyomában.

Szálljon vígan a dalunk,
Mi már sosem búsulunk!
Minden vidám, halihó!

Előttünk a völgy,
Mögöttünk a hegy,
Felettünk egy tölgy,
Lábunknál vadmeggy.

Szálljon vígan a dalunk,
Mi már sosem búsulunk!
Minden vidám, halihó!

Halla, trillala hejhő!
Nem ér utánunk a szellő! :)

Meg ezt még egy előző posthoz kapcsolva: (csak azért sem szerkesztem át) :)

Aquaria

Menekülne, de nincs hova
halovány arcán tétova
félmosoly árad szét kábán
érzi, alig áll a lábán,
de küzd; érzelmei elől
nem futhat el, mert hiszen őt
a szél s a víz védelmezi
a tűz és a föld élteti
ám ők okozzák kettősségét
miattuk nem lel soha békét
Áll magára hagyottan és
lelkében bús balladát búg
a májusvégi hamis szél
szívében szerelem és bú
zengi torz kettősét
míg ajkán éteri hang kél
s az éjszaka vele zenél.

És még egy, azoknak, akiknek szól:
ölelés
1, E.
Ölelésben eggyé válunk
egymás lényére találunk
egy ütemre ver szívünk
eggyé lesz lélegzetünk

Megszűnik idő és tér
nem számít a külvilág
lelkünk egymás nyomába lép
nem létezik semmi más

2, M.
Kitárod karod - hívogat
közelebb lépek és befogad
ölelésed hosszantartó
felüdítő, vidámító

Szemünk csukva -
nem szólunk
szívünk nyitva -
már látunk...

3, P.
Rádomoltam sebzett szemmel
melyből gyöngykönnyek peregtek
te megóvtál, magadhoz húztál
erős szívvel vigasztaltál

Zokogásom alábbhagyott -
hisz ölelésedben vagyok
kérő szavad megértettem
érted boldogabb lettem

4, A.
A búcsúzó mit tegyen,
ha reméli a lehetetlent?
Csalódása égig fakad,
ha a búcsú-ölelés elmarad...

Ott állt, utolsó szóra száját nyitva...
Remélve, hogy teljesül suta óhaja...
Félve, kérve állt a maradó elé... -
ölelés... szíve szállt az ég felé!