Nagyvárad

Bár kevés időt töltöttünk ott, de annak szinte minden percét kitöltöttük, mindig mentünk valahová. Úgy kezdődött, hogy még kb. másfél éve interneten megismerkedtem egy romániai magyar fiúval, Krisztiánnal, aki már tavaly nyáron is meginvitált magukhoz, amely meghívásnak idén tettem eleget Petivel együtt. Előző szerda este érkeztünk vonattal Biharkeresztesre, ahonnan kocsival vitt minket Krisztián Nagyváradra - így kb. feleannyiba került a vonatjegy. Este elfoglaltuk Krisztián szobáját - ő a nappaliba költözött. Másnap városnézés következett (l. kép). Jó sokat sétáltunk, el is ment a nap nagy része. Későn ebédeltünk, este pedig elmentünk egy magyar sörözőbe, ahol finom Ciuc és Harghita sört ittunk :) Pénteken elautóztunk Félixfürdőbe, ahol megnéztük a tavirózsás és lótuszos tavakat, majd valamivel arrébb elkirándultunk egy ingatag kilátóba. Visszafele strandoltunk egyet a hullámfürdőben :) Este pedig Krisztián családjával "miccseztünk" a telkükön. A miccs tulajdonképpen vegyes darálthús ízesítve, amit rácson szabad tűz felett sütnek meg. Nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, de a fiúk tolták magukba :)
Szombatra egy félnapos kirándulás maradt Révtől kiindulva fel a hegyre (l. kép), sok barlang és sziklák mellett. Visszatérve ebédeltünk, majd készülődés és ajándékvásárlás után Krisztián visszavitt minket Biharkeresztesre, ahol épp lecsúsztunk az 5 órai vonatról, de a 6-kor induló IC-re vettünk helyjegyet és kényelmesen - bár kissé fázva, mert erős volt a klíma - értünk vissza Budapestre.
Nagyon jól éreztük magunkat, és még menni fogunk arrafelé, az már biztos :)

Fekete Sas hotel alatti passage bejárata:

Kilátás a csúcsról Rév közelében:

Szabadságon

Ezen a héten szabin vagyok. Fura egy kicsit egyedül itthon lenni. De most van egy kis időm. Tegnap pl. bementem az Örsre, hogy Petinek ajándékot nézzek és magamnak ruhát. Az előbbi sikerült, utóbbi nem, csak próbálgattam. Hazafelé indultam, és még az Árkádban felnézek az üvegtetőre, és azt látom, hogy olyan sötét van, mintha este lenne. Mikor kiértem, rögtön a szemembe talált vagy 10 deka por legalább 100 km/órával. Siettem a buszhoz, nehogy a nyakamba szakadjon az ég. Már félúton voltunk, mikor elkezdett esni, aztán zuhogott, aztán szakadt, és így tovább, közben meg villámlott. Mire rákanyarodtunk végre a Pesti útra, ott már méterekre fröcskölte a vizet az út széléről a busz. Aztán leszálltam. Persze esernyőm nem volt és úgy ítéltem meg, hogy nem érdemes a megállóban várnom, mert még eltarthat egy darabig a zuhé, szóval neki indultam. Persze nem futottam, mert a szandálom rögtön vizes és csúszós lett, így kissé szaporább lépésekkel indultam el. Piros a gyalogátkelőnél. Nem baj, egy fa alatt valamivel kevesebb eső zúdult rám. Aztán azon az 50 méteres úton, amit a megállóból a kapunkig tettem meg, sikerült szinte teljesen eláznom. De élveztem :D Főleg tudva, hogy otthon meleg zuhany és hajszárító vár :)
Úgy néz ki, hogy szerda este indulok Nagyváradra Petivel egy ismerősömhöz látogatóba. Már kíváncsian várom az utat :)

Nyaralás Balatoncsicsón

Jobban mondva Szentantalfán, Csicsón a szállásadónk lakik. Egy szőlőhegyen álló felújított és kibővített présházban laktunk (a fenti kép). Anyumék már vasárnap leutaztak, én kedd este mentem utánuk. Nagyon jól éreztük magunkat, bár az időjárás nem volt túl nyárias. Viszont egyszer sem áztunk el :) Voltunk Tihanyban, megnéztük az Aranyházat (ez egy szikla), voltunk Tapolcán (tó sok-sok hallal), a Folly-arborétumban, Szentbékkállán (kőtenger egy hatalmas ingókővel), Monoszlón (bazaltszikla) és a Balatonban - de sajnos csak hazafelé, Kenesén mártóztunk meg. Peti péntek reggel jött le, és szerintem ő is nagyon jól érezte magát :) Maradtunk volna még.
Sárkányos cégér Tapolcán:

Kőtenger Szentbékkállán: