Tegnap este 10 óra tájban hazaértem. Az utóbbi 3 nap eseményeire a testem minden részében érzett izomláz, a sok mobilkép és rengeteg új tapasztalat, élmény emlékeztetnek.
Kezdjük a szombat reggellel!
A Keletiben találkoztam Emericusszal és a fél hétkor induló Rákóczi IC-vel Kassáig (Košice) utaztunk. A korai időpont és a hétvége ellenére sokan voltak a vonaton. De a határtól már csak ketten voltunk a kabinban. Kassán megnéztük, hogy mikor megy vonat Iglóba (Spišská Nová Ves) és egy közeli szökőkútnál megpihentünk. Jegyet vettünk és indultunk tovább. A kabinban szóba elegyedtünk egy szlovákiai magyar nővel. Kiderült, hogy Kassán lakik, egy konferenciára igyekszik. Van két fia, Miskolcon illetve Budapesten tanulnak. Bálint, a kisebbik fiú, igazi "Szepesség-szakértő", sokat kirándult már a környéken. Fel is hívta őt mobilon, hogy megkérdezze, hol van jó szállás Igló környékén. Minden másról is beszélgettünk, remekül telt az utazás ezen része :) Sajnos, le kellett szállnunk, de integetni visszafordultunk :) Azért jöttünk Iglóba, hogy a Tourinformban (Turistické informačné centrum) brosúrákat gyűjtsünk és tájékozódjunk a szálláslehetőségekről. Interneten utánanéztem néhánynak (az egyiknél magyarul is lehetett volna kérdezni - ha felvették volna a mobilt...), de a helyszínen szerettük volna megnézni. Az interneten (
www.slovenskyraj.sk) azt írták erről a Tourinformról, hogy magyarul is beszélnek, de hát odamenvén nem ezt tapasztaltuk... Egyáltalán. Nagyot csalódtam benne. Vagy a
magyar Tourinform színvonala ennyivel jobb a szlovákénál... Vagy csak éppen kifogtunk egy rossz helyet... No mindegy, lényeg, hogy nem voltak brosúrák, és bár angolul beszéltek, nem tudtak megfelelő szállást ajánlani (rögtön két hotel szórólapját nyomták a kezünkbe, holott látszott rajtunk, hogy nem hotelt keresünk és angolul mondtuk, hogy kis faházat vagy egy kis szobát két személyre keresünk...). No, ennyit erről.
Szlovákiában nagy előny, hogy a buszállomás egész közel van a vonatállomáshoz (legalábbis Kassában, Iglóban és Poprádban). Tehát buszt kerestünk Csingóba (Čingov). Szerencsére jött is, amit kinéztünk. (nem találtunk jelmagyarázatot a különböző jelölésekre). A buszon külön kellett a hátizsákokért is fizetni (5 SKK-t, kb. 40 forintot). Csingó egy üdülőtelep, szinte minden faházikó üdülésre vágyóknak épült. A falu bejáratánál sorompó van, parkolódíj fizetése után lehet behajtani. Mi a "Tatran" autóskempinget kerestük (a
neten néztem utána), előtte még a falu bejáratánál érdeklődtünk szállás után. Egész jó ajánlat volt, 300 korona/fő/éj. Megtaláltuk a kempinget is és itt vettünk ki egy faházat (nyelvi akadályok után - angolul nem igazán tudtak) 250 SKK/fő/éjért két napra. Így utólag kissé megbántam, hogy nem fogadtuk el a másik ajánlatot.
Este 6 körül elindultunk egy kis sétára Csingóban, felmásztunk a Sovia Skalára, ahonnan szép kilátás nyílt a falura. Itt néztünk ki magunknak pár majdan kibérelendő házacskát :) Aztán úgy döntöttünk, hogy megkockáztatunk egy a térképemen kétórásnak jelölt sétát a zöld jelzésen. El is indultunk, de nem volt olyan szép út - nagyon sokáig betonon vitt a jelzés minket. Már lebukott a nap a látóhatáron. Kicsit megpihentünk egy tisztás szélén, majd elindultunk egy széles ösvényen. Kábé 20 perc után esett le, hogy nem láttunk jelzést a pihenőhelyünk óta. Még kicsit lejjebb mentünk, hátha ott lesz jel, de nem találtunk. Kutyaugatást és emberek hangját hallottunk, de végül úgy döntöttünk, visszafordulunk az utolsó jelig. Ekkor már teljes sötétségben, csak a csillagok adtak némi fényt. Egymás kezét fogva kaptattunk fel a rétre. A mobilommal próbáltunk világítani - megtaláltuk a jelzést, a tisztás mentén egy fán. Bekanyarodtunk az ösvényre, és a fák alatt szinte semmit sem látva haladtunk. Most már eltökéltük, hogy bárhová is visz az út, követjük. Kiértünk egy szélesebb útra és ahogy haladtunk lefele, ismerős helyre értünk - ez az az út, amiről visszafordultunk! Jelzés persze sehol. De most már teljesen beletörődve mindenbe haladtunk tovább ahhoz a pontig, ahol megfordultunk. Itt elidőztünk a csillagok bámulásával - ekkor már tényleg mindegy volt, mi is fog még történni, hiszen rossz dolog nem történhet ezután velünk - nem volt hideg, nem esett az eső. Ettől a ponttól haladtunk nagyjából ötven métert és egy házat találtunk. Ekkor ébredtünk rá, hogy teljesen felesleges volt visszafordulni, hiszen már szinte ott voltunk a falu határában. Felvidulva tértünk be a házak közé, megtaláltuk a haza vezető utat, majd nagyot aludtunk :)
Reggel későn keltünk, az elméletben tervezett nehéz túra (Sokolia dolina - Sólyom-völgy) - még szép, hogy én a legnehezebbet nézem ki :D - helyett egy rövidebbet néztünk ki. Csingóból a Hornád patak mentén indultunk felfelé. Gyönyörű hely! A patak (nálunk már folyószámba megy :)) hol egyik, hol másik partján haladtunk, függőhidakon átkelve, a sziklához erősített vasrácsokon, falépcsőkön lépdelve láncokba kapaszkodva :) Célunk a Kolostorkő (Kláštorisko) volt. Ide kétféleképp is feljuthattunk - mi a könnyebb utat választottuk, aminek csak az első 30 perce volt nehéz, utána nagyot pihentünk, napoztunk, és kellemes sétával felértünk a kolostorromig. Itt egy étteremben rántott sajtot ebédeltünk, ami nagyon jól esett. Csapolt Kofolával locsoltam meg, ami nem sör, hanem a kóla szlovák változata. Ebéd után a piros jelzésen indultunk vissza Hornád völgyébe, és a már ismert úton értünk vissza a faházhoz. Nagy megrökönyödésünkre a kemping éttermében cigány lagzit tartottak, szóval nem számolhattunk csendes estére. Szerencsétlenségünkre a zuhanyzókabin ott volt az étterem épületének sarkában, nem tudtuk bezárni és jött egy csomó gyerek kukucskálni. Nem sikerült elzavarni őket, szóval visszabattyogtunk a faházhoz és aludni tértünk. Másnap 6-kor keltünk, jól lezuhanyoztunk, aztán összepakoltunk és indultunk a buszmegállóba, ahol leültünk. Egy idősebb úr jött megnézni a menetrendet. Ránk köszönt szlovákul, mi meg vissza magyarul :) Megörül nekünk, mi is neki, és be is mutatkoztunk egymásnak. 'Bencúr' Gyulát ismerhettem meg :) Aztán jött a busz, ami visszavitt minket Iglóba. Itt épp elcsíptük a Poprádba tartó buszt. Távolról megcsodáltuk a Magas Tátrát, vásároltunk jó szlovák söröket, és vonatra szálltunk, amivel Kassáig utaztunk. Itt csomagmegőrzőbe tettük a hátizsákokat és sétáltunk egyet az óvárosban. Megnéztük a dómot és II. Rákóczi Ferenc sírját. Némi nézelődés után indultunk vissza az állomásra, majd a Bem József IC-vel haza.
Tapasztalatok:
Nulladik és legfontosabb: Mindig bízz a megérzéseidben!
1, A szlovák Tourinform nem olyan, mint a magyar.
2, Angolul nem feltétlenül beszélnek, de a magyart Kassán megértik többnyire.
3, Előre kell foglalni szállást, és nem érhet akkora meglepetés :)
4, Az 1:50000 arányú térkép nem mindig egyértelmű.
5, Indulj el, mert azután minden könnyebb :)
Azt hiszem, megyünk majd még Szlovákiába :)
Képek:
