És persze így is kimaradt sokminden. Az emberek, akik miatt elmentem a táborba. Rájöttem, hogy nekem emocionális, érzelmi indíttatás kell ahhoz, hogy bármit tegyek. Azért is pakoltam el a büfét utcsi nap, mert tudtam, hogy ha senki nem csinálja meg, Dorwnak kell vesződnie vele, és azt nem akartam. Szeretem Dorwiniont. De másokért is megtettem volna. Érzelmi alapon, nah.
Sokat köszönhetek Nekik, a sok visszajelzést, az öleléseket, a mosolyokat.
Jajj, el is felejtettem Ratznak (írásban) megköszönni azt megjegyzését, amit utolsó hajnalban 3 körül mondott. Kedvelem őt is.
Csak icke ne szomorítaná el sokszor Lamyt...
Legyen mindannyiótoknak nagyon jó! <3
kedd, július 21, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése