A régi kerékvágás

Hazainduláskor nagy eső jött, mintha siratná az elmenőket, mi is sírtunk. Sokaktól nm sikerült elköszönnöm, talán legközelebb. Szerencsére a Népligethez rendeltem Apum, szóval nem kellett bkv-znom. Hazaérvén a kipakolást másnapra halasztottam, csak a maileimet olvastam el, aztán 10 körül arra lettem figyelmes, hogy Öcsém lefekvéshez készülődik. Meg is lepődtem rendesen, mert a megelőző másfél héten éjfél előtt nem kerültem ágyba. Most viszont bepótoltam, egyvégtében 12 órát aludtam, amihez hasonlóra nem emlékszem. Kissé fáradt lehettem, bár nem éreztem igazán.
És most visszatértem a tábor előtti napirendhez. Fura itthon, nagyon. A táborban az időszámítás is más volt, sose tudtuk, milyen nap is van, csak a tábor első, második, x. napja létezett, egy hosszú eseményfolyam, éjszakákkal megszakítva. Nagy élmény volt, annyi szent. Vezettem naplót, de csak címszavakat volt erőm írni, lehetetlen mindenre emlékezni. Átélni kell. Felesleges szavakat tudnék csak most ideírni. Aki ott volt, tudja mit jelent pl. Pörkölt, Lachenn, E!, tészta, chili con carne, szikrázó bojler, Pálpista, stb...
Pedig számomra nem is a legjobb MTT-s tábor volt ez. Szerintem nagyon sok volt a program, az egész napunk le volt foglalva, egy keretjátékos vagy milyen programot el is lógtam Peredhillel, hogy beszélgethessünk, mert alig jutott szabad óránk. Ha nem keretjátékos esemény akkor rendi, nemzetségi/családi vagy szabad rendi órák voltak. Sok volt, na.
Negatívum még számomra az étkezés. Nekem nem is a tésztával vagy a főzelékkel volt gondom, hanem a májkrémmel. Azt kaptunk hidegélelemnek is, meg talán aznap vacsira, vagy másnap reggelre is az volt, én meg ránézni sem tudtam, pedig elég éhes voltam. Hiányzott a változatosság. A lekvár például iszonyatosan jó volt már a vége felé. Szerintem a lekvárt többen szeretik, mint a májkrémet. A felvágottakkal nem volt semmi baj, nekem ízlettek. Külön piros pont az éjszakai hagymás zsíros kenyerekért. Másik negatívum házunk állapota. Eldugult wc, eldugult zuhanyzó, csöpögő (illetve folyó) csap, áramszünetek és a sok por és pókháló. Bár ez utóbbi igen hasznos, ha sok szárnyas rovar téved be a szobába...
A keretjátékba több spontán dolgot kellett volna tenni. Nem hangzott számomra meggyőzően a sok betanult szöveg, viszont a keretjáték egyik csúcsa Angwen kiszabadítása és Lachenn elűzése volt, amiben nem volt sok előre megalkotott szöveg. Lachennhez viszont jól passzolt a diktatórikus hangulat :)
A pozitív dolgokról is ejtek pár szót: család. Szerintem jó ötlet volt, bár erősíteni is lehet majd a kiscsoportokon, mindenesetre jól szerepelt :)
A helyszín jó választás volt, bár a házam eléggé távol esett a fő helyszínektől, de jó volt, hogy nagy helyen voltunk, el lehetett szeparálódni.
Amíg el nem felejtem, megihletődtem, írtam egy verset, ami nem igazán sikerült jól, de szabadon átalakítható, akinek van rá indíttatása...
*********************************
Ó, Aerrion! Elrejtett zászlaid
Szállnak-e majd újra a széllel?
Visszatérnek-e hozzád fiaid,
Kik dacoltak az Ellenséggel?

Dicsőséges csatába indultak,
Kik már sohasem térnek vissza.
Zúgtak a kürtök, dobok hangzottak,
S harcra készen állt sok paripa.

Ott volt Maedhros és nemzetsége,
Fegyverük szikrázott a napon.
Velük Fingon király és hős népe,
Zászlaja ezüst-kéken ragyog.

Mellettük állt Bór és Hador vére,
Emberek közt a legbátrabbak,
S zöldtündék bátor Callon vezérrel;
Morgoth hadával összecsaptak.

Ám árulás történt a csatában,
Ím elveszett a hit, a remény.
Meghalt Fingon és sok harcostársa,
És felbomlott a nagy Szövetség.

Számtalan könnyet hullajt volt néped,
Gyász és bánat ül arcaikon.
Tündék és emberek emlékeznek,
Rád gondolnak, ó Aerrion!
***************************
Azért én is sírtam...