hétfő, július 20, 2009

11 nap

Azóta várom ezt a tábort, mióta a tavalyi táborba csak látogatóként mehettem. Reméltem, hogy idén végig maradhatok, és ez sikerült is. Mikor láttam, hogy melyik rendbe és csapatba kerültem, megörültem. Callon népében rengeteg jó ismerősöm került, alig akadt ismeretlen. A színjátszók rendjében is ismerősök közé kerültem. Aztán mikor a családbeosztást is megkaptam, majdnem lehidaltam, csak ismerőssel kerültem egy családba :)
No, a leutazásról: egy régi kék Fiattal mentek a csomagjaink, mi meg egy régi csuklós Ikarus busszal. Az emelkedőknél a sztrádán alig 50-nel (vagy kevesebbel) araszolt felfele szegény :D Ilyenkor elgondolkoztunk azon, hogy nem kell-e majd nekünk eltolnunk Szanticskáig :D
Mindenesetre sikeresen megérkeztünk, szobára vadásztam, amit két felesleges kör után megtaláltam. Maga a tábor a zsákfalu végében volt és átalakított, felújított parasztházak alkották, köztük sátorhelyekkel. Egy szobába (ami végül is előszoba volt, vagy mi) kerültem 2 csapattársammal, Zsofával és Ágival, meg egy "idegenlégióssal", Hírilornnal. A szomszéd szobában meg egy csomó fiatalabb lány :) A maradék kis szeparált szobában meg Brandír Finduilas-szal. Jó ház lett volna, ha nem lett volna mindig vmi baj. Először a wc dugult el, aztán a zuhanyzó, majd áramszünet és kezdődött megint újra :) Több áramszünet is volt, de szerencsére a bojlerben mindig volt meleg víz. Nem úgy, mint a szomszédban, ahol állandóan szikrázott a bojler, mert szivárgott belőle a víz és az elektronikára folyt. :P No meg a völgy aljában voltunk, és persze minden fontos dolog feljebb volt, szóval minden reggel azzal kezdtük a napot, hogy megmásztuk a dombot a reggeliért :D
A második nap volt a pólókészítés, Nido megtanított minket egyedi pólókat előállítani :) Aztán meg faleveleket nyomdáztunk rá. Volt családi verseny, ami abból állt, hogy le-fel rohangásztunk a táborban (ugyebár dombra fel és dombról le) és fura feladatokat oldottunk meg pontokért és időre. A pontversenyben végül a harmadikok lettünk családilag, amire nagyon büszke vagyok :)
Volt éjjeli őrség is, amikor is a "teaházban" (másképp fürdőházban) aludtunk - én utcai ruhában a köpenyemmel takarózva. Szerencsére nem volt hideg, csak hangzavar, mert épp aznap nyitották meg a teaházat az alvós részleg alatt. Így fél egytől kisebb-nagyobb megszakításokkal 3-ig aludtam. 4-től 6-ig voltam beosztva, ám 3 után nem sokkal jön az őrség parancsnoka, hogy valami volt a tábor határában, nézzünk mindannyian utána. Találtunk is egy sírt, amit kifosztottak, majd újra betemettek, mi meg nekiállhattunk a holdfényes éjszakában sírt kiásni. Hangulatos volt :P :) Aztán már nem is mentem aludni, mert feleslegesnek találtam. Aznap 20 órát voltam ébren. Emlékeim szerint ez rekord :) Volt mise is a közeli kápolnában, ahova hívásra jön a pap. Nagyon hangulatos volt, ilyen misén sosem voltam, mi választottuk meg a dalokat :)
Másnap éjjeli séta a közeli toronyhoz, keretjátékos történések, a tábvezek és a család ill. nemzetségfők elmennek, a kinevezett helytartó a vezetőnk, akit Lachenn leváltat és diktatúrát hoz létre, nagyon jót szórakoztam rajta, aztán estére lemondatja a nép - főleg Bór népe -, amin még a szervezők is meglepődtek, mikor infót szereztek az esetről :D
Aztán voltunk a regéci várban, ahova tavaly végül nem mentünk el a családi nyaralás keretében. Megérte felmenni :)
Volt számháború is, ahol a sötét oldalon álltam :D Aztán vízicsata sok palackkal és még több vízzel :) Este meg hatalmas vihar rengeteg villámmal és mennydörgéssel. No meg a fergeteges záróbuli. Annyira tetszett, régen voltam már ilyen jó táncos mulatságon :D
Annyira fura volt újra itthon. Nagyon zajos. Teljesen más. A táborban az időszámítás is más volt. Vágyom vissza. [folyt. köv.]

Nincsenek megjegyzések: