Szeretném felhívni a figyelmeteket egy általam eddig ismeretlen lopási módra, aminek sajnos szenvedő alanya voltam.
Vasárnap reggel történt, a Keleti pályaudvaron, 8 óra előtt nem sokkal a Miskolc - Sátoraljaújhely felé közlekedő gyorsvonaton. Anyumékat akartam meglátogatni, akik Poroszlón töltöttek egy hosszú hétvégét, és az utolsó napokra én is lelátogattam. Még bent állt a szerelvény a pályaudvaron, 8:03-kor kellett elindulnia. Én már elég korán odaértem, elfoglaltam a helyem a vonaton, írtam sms-t anyuéknak, hogy mikorra várható érkezésem, elraktam a mobilt, a hátizsákomat felraktam a csomagtartóra a fejem felé, egy másik csomagom a lábamnál volt. Egyszer csak hallom, hogy megcsörren a kulcsom a táskámban. Felállok, és látom, hogy a csomagtartó másik oldalán egy férfi a sporttáskájában kutat, az én táskám meg álló helyzetben van. A férfi harmincpár éves lehetett, egymagas velem, rövid barna haja, barna szeme volt, nyakában fényképezőgéptok. Bocsánatot kért, mikor látta, hogy észrevettem, mondom semmi baj, visszafektettem a táskát és leültem. Pár perccel később leveszem a táskámat, hogy igyak és megnézzem, nem írt-e sms-t Anyum, mikor döbbenve látom, hogy nincs meg a mobilom. Megkérdeztem egy hölgyet, hogy merre ment a sporttáskás férfi, a nő a vonat hátulja felé mutatott, de ekkor már tudtam, hogy felesleges kérdés volt, a tolvaj rögtön leszállt a zsákmánnyal. Szerencsére abban a zsebben nem volt más érték, az mp3 lejátszó nálam volt, csak ezek szoktak abban a zsebben lenni. Eléggé elkeseredtem, egy hölgy fölajánlotta a mobilját, hogy csörgessem meg a sajátomat, a velem szemben ülő férfi meg ajánlotta, hogy majd ő beszél, de persze már ki volt kapcsolva a mobilom. Anyumékat felhívtam, közöltem velük a tényállást. Visszaadtam a kölcsönkapott mobilt, nagyon szépen megköszöntem, aztán magamba roskadtan leültem. Beszédbe elegyedtem a szemben ülő férfival, legalább elterelte a figyelmemet, míg megérkeztem úti célomhoz.
Tudjátok, nem a mobil elvesztése fáj ilyenkor, hanem az a sok személyes dolog, ami rajta volt, főleg a képek - lévén fényképezős mobil, és a Rám-szakadékbeli kirándulás képeit, meg a hétvégén készült képeket nem mentettem le róla, meg persze az a néhány évek óta őrzött sms, ami valamiért emlék volt. Szerencsére néhány napja kiírtam az összes számot a memóriából, szóval azok nem vesztek el. Mondjuk maga a mobil 2,5 éves volt, egy ezüst színű Sony Ericsson k510i. Nemrég kerültek rá az első karcolások, mikor a Rám-szakadékban leejtettem. Béke poraira. Most majd megpróbálom elintézni, hogy letiltsák a mobilt, és hogy majd újat vegyek, amihez a régi számomat használhatom.
Jó tanács: mindig figyeljetek a holmitokra, értékeitekre, mert bárhol és bármikor történhet hasonló Veletek is...
Ilyenem volt, de helyette nemsokára kapok egy másikat, amire majd jobban vigyázok...
hétfő, június 08, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Látod, én ezért hordom minden értékemet a törzsemhez közel, sosem hagyok semmit a táskámban. Groteszk látvány vagyok a kitömött zsebeimmel, de legalább kevésbé leselkedik rám hasonló megrázó, váratlan esemény. Tanulság: soha ne bízz senkiben, főleg idegenben ne.
:) Köszi a jó tanácsokat :)
Szegénykém...
Áh, szokták mondani, több veszett Mohácsnál :)
eh, gondolod, Mohácsnál több telefont loptak? ;P
részvét amúgy, én is megkvázisirattam a tavalyi táborban elázott nokiámat... :/
:D Meglehet, bár a történet ezen részével nem foglalkoznak a történelemkönyvek :D Köszönöm :) Óh, szegény Nokia... A számod megmaradt, ugye?
persze, a sim-kártya belül frankón túlélte :)
:D Akkor jó, beleírom a mobilba ;)
Megjegyzés küldése