(Tigrisszemnél olvastam, megindított)
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a fiúnak:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül!
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.'
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.
szombat, június 20, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Basszus, ez gyilkos volt! És főleg azért, mert igaz. Kár, hogy csak ilyen sarkítottan tálalva gondolkozik el ezen úgy igazán az ember.
fene a logikámat, de szvsz egy szemmel is egész jól látták volna mindeketten a világot, és akkor döntetlen .)
Megjegyzés küldése