Vallomás

"Szeretek dalolni, fütyörészni, az életre oda s visszakacsintani; hátizsákos túrákat tenni, a szembeszélre ráfeküdni, a keringőző hópihéket bekapni, vagy érezni amint fagyos kis testük forró arcomon felolvad; nyári éjszaka az égboltozat alatt hanyatt dőlve a mindenséget nézni s közben semmit sem érteni, vagy semmit sem látni, de mindent megérteni; a zenében elveszni, majd érzés és gondolatvilágomban újra magamra lelni; egymást szerető emberpárokat látni, bennem embertársaimra ismerni, másokban énem részeit felfedezni.
Tudni miért pörögve hullik alá a juharfa termése, mitől színes a szivárvány; hogy gazdagság és szegénység egymást szüli...megbocsátani és a megbocsátást elfogadni.
Szeretnék csúcsforgalom idején behunyt szemmel közlekedni és hinni, hogy vigyáznak rám; hosszú téli kiránduláson átfagyni, majd a kandalló előtt a földön ülve felengedni, egymás szemébe nézni: szavak nélkül beszélgetni, létünket lelkünkben oldani, életünket gyermekeinkben továbbadni."
(forrás: internet)