Tűznél ülök

Tűznél ülök, s elgondolom,
  mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
  nyári gyep szőnyegén;

aranyleveles őszöket
  dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
  szél járja hajamat.

Tűznél ülök, s elgondolom,
  milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
  nem látom már tavaszát.

Mert annyi minden van ma is,
  mit nem láttam soha,
minden ligetnek más zöld színt
  hoz az új év tavasza.

Tűznél ülök, s elgondolom,
  hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket
  már mások látnak itt.

De míg ülök, s elgondolok
  sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszeit
  várom ajtóm előtt. 

I sit beside the fire and think
  of all that I have seen,
of meadow-flowers and butterflies
  in summers that have been;

Of yellow leaves and gossamer
  in autumns that there were,
with morning mist and silver sun
  and wind upon my hair.

I sit beside the fire and think
  of how the world will be
when winter comes without a spring
  that I shall ever see.

For still there are so many things
  that I have never seen:
in every wood in every spring
  there is a different green.

I sit beside the fire and think
  of people long ago,
and people who will see a world
  that I shall never know.

But all the while I sit and think
  of times there were before,
I listen for returning feet
  and voices at the door.

Lapzárta után érkezett hír: újra működik a www.tolkien.hu!