Hello darkness, my old friend
I've come to talk with you again
Because a vision softly creeping
Left its seeds while I was sleeping
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone
'Neath the halo of a street lamp
I turn my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of a neon light
That split the night
And touched the sound of silence
And in the naked light I saw
Ten thousand people maybe more
People talking without speaking
People hearing without listening
People writing songs that voices never shared
No one dared
Disturb the sound of silence
"Fools," said I, "you do not know
Silence like a cancer grows
Hear my words that I might teach you
Take my arms that I might reach you"
But my words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon god they made
And the sign flashed out its warning
In the words that it was forming
And the sign said "The words of the prophets
are written on the subway walls
And tenement halls
And whispered in the sound of silence
-----------------------------------------
Google fordítása: :)
Hello sötétség, öreg barátom
Azért jöttem, hogy beszéljen veled újra
Mivel a látás lágyan kúszó
Balra a magot, míg alszik
És a jövőkép, amit ültetett az agyamban
Még mindig
A csend hangjai
A nyugtalan álmok besétáltam egyedül
Keskeny utcáin cobblestone
"Neath a Halo egy utcai lámpa
Azt viszont én gallérját, hogy a hideg és nyirkos
Ha az én szemem is szúrta a flash egy neon fény
Ez a megoszlás az éjszaka
És megérintette a csend hangjai
És a csupasz fényében láttam
Tízezer ember talán többet
Az emberek beszélgettek szótlanul
Az emberek meghallgatása nélkül hallgatta
Emberek, hogy írásban dalok hangok nem osztott
Senki sem merte
Zavarja a hang a csend
"Bolondok," mondta, "akkor nem tudom
Csend, mint egy rákos nő
Hallgasd meg a szavaimat, hogy én is megtanít
Vedd le a fegyvert, hogy én is elérheti you
De a szavak, mint a csendes raindrops estek
És visszhangzott a kutak csend
És a nép meghajolt és imádkozott
A neon isten őket
És a jel villant ki figyelmeztető
A szó, hogy az alkotó
És a jel azt mondta: "A szavak a próféták vannak írva a metrón falak
És bérlemény csarnokok
És suttogta a hang a csend
2 megjegyzés:
Hé! Sötétség, régi öreg barátom,
jöttem ismét beszélgetni veled,
mert egy látomásom megint enyhe borzongással töltött el,
de csírájában elfojtottam, míg aludtam.
Ám a látomás valahogyan mégis befészkelte magát az agyamba
s maradványai még mindig ott vannak
A Csend Hangjában.
Nyugtalan álmaimban egyedül járkáltam
szűk utcák kövezetén,
alulról az utcalámpa sápadt fényének holdudvara látszott,
s nyakamon az ing hideggé és nedvessé változott
mikor szemeim átfoghatták a pillanatot
egy neonfény villanásán keresztül, mely szétválasztotta az éjszakát,
és megérinthettem A Csend Hangját.
És a csupasz fényben láttam
tízezer embert, vagy még többet is.
Akik mondtak valamit, anélkül, hogy beszéltek volna,
akik hallottak valamit, anélkül, hogy figyeltek (értettek) volna
s emberek, dalokat írtak, amaz sohasem hallott és sohasem merészelt
hangok segítségével.
Felháborgatván A Csend Hangját.
„Ti bolondok!” mondtam én, „nem tehettek róla, hogy nem tudjátok,
hogy a Csend olyan, mint az elburjánzó rákdaganat.”
„Halljátok szavaimat, melyek által hatalommal tanítalak benneteket,”
fogjátok kezem, mellyel szabadon elértelek benneteket.”
Azonban szavaim, mint halk esőcseppek hulltak alá,
és visszhangzottak a csönd kútforrásaiban.
És az emberek leborultak és imádkoztak
a neon istenhez, melyet készítettek maguknak.
Majd a jel felvillantotta, hogy ez mennyire veszélyes.
A szavakban, melyek ilyenformán keletkeztek,
a jel megnyilatkozott, mondván: „A próféták szavai
az aluljárók és bérházak falára írva
suttogva szólalnak meg
A Csend Hangjaiban.”
Köszönöm szépen a fordítást :)
Megjegyzés küldése