Reggel

Óh, kegyes Neptunusz, tekints ránk, egyszerű alkimistákra, kik a tudományra szomjuhozunk! Add meg, Erősszigonyú, hogy a tudás nagy óceánja hajózhatóvá váljék előttünk! Bár gyengék és esendőek vagyunk, de hallgasd meg kérésünket, Ó Tengerek Ura, hisz csak benned bízhatunk!
-
Igen, a Neptun nem akarja észrevenni, hogy tárgyfelvétel van... Még szerencse, hogy nem hajnalban keltem fel csak ezért :) Addig is böngésztem a neten...
Egyik kedvenc költőm kedvelőjének egyik kedvenc verse:
Ady Endre: Misztérium

Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,
Idétlen semmi, játszi hívság,
Amit leírok, elbeszélek.
Rendelteték, hogy néhány ember.
Tépődjék, sírjon mindhiába
S hogy meg ne értsék... Néhány ember
Ezernyi éve így csinálja...

Rendelteték, hogy dalba sírja
Néhány szegény bolond a lelkét
És hogy úgy sírja mindig dalba,
Hogy soha-soha meg ne fejtsék,
Hogy amíg jár-kél a világon,
Álmodozó bolondnak hívják,
Hogy a lelkét borítsa ködlő,
Dalokban zsongó, játszi hívság.

Óh, én tudom, hogy gyönge szómban
Csak gyáva vágy az, ami vadság,
Hisz lelkem minden pillanatja
Romlást hozó, csodás igazság.
Ködön keresztül, vaksötéten,
Meg nem fejtett titkokba látok
S átkozottként kell rejtegetnem
Ezer csodás, igaz világot.

Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset.
Világrontó nyilatkozásnak
Égből lopott lángjától égek!...
...S miket leírok, elpanaszlok -
Csak szóba ömlő semmiségek!...