LEPre nem mentem el. Kicsit bánom, az eddigi összesen ott voltam. Csak annyira letört egy sikertelen vizsga, hogy nem éreztem kedvet arra, hogy elmenjek. Nem jött össze a demo sem ugyanebből kifolyólag... De CD lesz, csak legyen vége a januárnak...
A következő hétre 3 vizsgát raktam, érzésem szerint a 3 legkönnyebbet: vegyipari termelésirányítás, környezet kémia és technológia, folyamatok szintézise. Ezek számítanak könnyűnek, mert esélyes kettesnél jobb jegyet szereznem... utálok szóbelizni, bár a KKT szerencsére nem az lesz.
Elmondom, hogy úgy érzem, hiányzik valaki, és ő az a valaki, aki miatt az idei évem jól indult. P.-nek köszönhetem, hogy megismertem. Két különleges téli sétát tettünk meg. A Gellért-hegyen és a Margit-szigeten, mindkettőt sötétedés után, mínusz pár fokban, hóban. Maradandó élmény volt mindkettő. És újra elővettem a hegedűt. Vele játszottunk egy kicsit. Brácsája van, amibe azonnal beleszerettem, amikor P. szülinapján megszólaltatta. Tegnap gyakoroltam is. Kicsit sajnálom, hogy abbahagytam 5 év után. Meg sajnálom, hogy nem igazán jó a hegedűm, dehát ajándékba kaptam a mostohanagymamáméktól (mostohanagyim+a húga). De majd újra belejövök, és majd tudok olyan szépeket játszani, mint amit Ő, ha nem is olyan szépen... Ut desint vires, tamen est laudanda voluntas.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Mit jelent az a mondás a bejegyzésed végén? Csak mert olyan ismerős számomra.
Ha hiányzik az erő, maga az akarat is dicsérendő. A textilszínezéses leiratban volt ;)
Akkor onnan volt ismerős.
Megjegyzés küldése