Csak csütörtök

Néha gondolkozom, mert azt is kell. Néha tanulok, de ritkábban, mert azt is kell. (Nem tudom minek írok ilyeneket...) Néha örülnék, ha a barátaim megosztanák velem bajaikat, hátha tudok segíteni, ha mással nem, egy jó szóval, öleléssel vígasztalni. Néha úgy kitörne belőlem a szeretet, csak nincs kinek adnom egy ölelést. Ilyenkor magamba folytom, és nem nőhet, nem sokasodhat... Máskor meg közelemben van valaki, akinek mindezt átadhatom, bár lehet, hogy néha sok is ez Neki :)