Hát megtörtént, átköltöztünk. Az új helyen még elég sok a káoszos terület (köztük az én szobám), de napról napra jobb a helyzet. A költöztetők profik és kedvesek voltak, csak ajánlani tudom őket. Gyorsan levittek mindent, közben meg a még nem kipakolt szekrényeket elkezdtük kirámolni, így mindent el tudtak vinni, amit mi nem tudunk az autóval. A kis szobában mintha bombát robbantottak volna, szanaszét vannak a cuccok. Ezek többsége amúgyis kidobásra vár. Apropó nem kell valakinek egy kis szalvétagyűjtemény? Esetleg egy íróasztal alsósoknak, állítható magasságú asztallappal? Lesz még pár dolog, amit el lehet vinni ingyen vagy jelképes összegért. Persze, ha érdekel titeket.
Maradt még annyi hely a furgonban, hogy még a bicajok is befértek. A kipakolás is zökkenőmentes volt, a szűk folyosón is jól navigáltak a költöztetők, csak két kis helyen maradt nyoma a festésen, hogy arra jártak. A legnagyobb sérülést apuék okozták, amikor visszatették a helyére a bejárati ajtót (a költöztetők lekapták, aztán elfelejtettük visszatetetni). Az ajtófélfa feletti falrészből egy nagyobb darab letört, de szerencsére van gipsz és festék is :)
Már csak a maradék cuccok elszállítása maradt hátra. Szerencsére az autót visszakaptuk, így ez a része is könnyebb lesz :)
szerda, május 15, 2013
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Milyen érzés volt leírni, hogy "az én szobám"? :) Neked is megvolt a "nyaralás"-feeling? Ha igen, elmúlt már? :)
Hát, nem is tudom, nem volt különös. Megélni, na az furább :) Nem volt nyaralás-érzés. Eléggé sokat dolgozom én ahhoz itthon is és bent is :)
Megjegyzés küldése