Nem tudom fenntartani a kapcsolataimat. Egyszerűen nem keresem a barátaimat. Nincs meg bennem a természetes érdeklődés irányukba. Pedig igazán kedvelem őket, szívesen találkozok velük, csak. Csak ilyen vagyok. Meg néha meg azért nem nyitok rá valakire chaten/msn-en/skype-on, mert úgy gondolom, másokkal biztosan szívesebben beszélgetnének.
Mostanság eléggé változóban vagyok. Legalábbis azt érzem, hogy néha nem ismerek magamra. Mintha most kamaszodnék. Ez még igaz is lehet, mivel nem volt kamaszkorom. Nem mondtam ellent a szüleimnek, nem csináltam se nagy, se kis hülyeségeket. Jó kislány voltam/vagyok.
Keresem magam. Ha valaki megtalálna, szóljon.
hétfő, június 25, 2012
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Jó ez a bejegyzés. Magam is írhattam volna! Számon tartom a barátaimat - nem túl nehéz. Bizonyos időközönként, ha nem keresnek, kitalálok valamit.
Nem spontán jön, tervezett dolog.
Én azért nem csevegek "csak úgy", mert egy ilyen tipikus semmiről sem szólós csevegést nem tudok fenntartani.
Tehát ha a "Szép napunk van ma!" állításra annyi válasz érkezik, hogy "Az!", akkor ott vége is a beszélgetésnek. :)
Hidd el, én szívesen beszélgetek veled - és sokan így vannak ezzel.
Neked kell megtalálnod a válaszokat, sőt: feltenni a kérdéseket. Kvázi neked kell önmagadra lelned aztán ~ légy önmagad (szép kihívás). :D
Azt pedig sose bánd, hogy jó kislány vagy. Így kevesebb dologgal kell majd elszámolnod. Sőt, talán nincs is olyan dolog, amit megbántál.
Ha elfogadsz itt egy megjegyzést ehhez:
anno jól mondta az egykori gimis igazgatóm, akivel igaz, sok mindenben, mi koleszosok nem értettünk egyet, de abban igaza volt, hogy a gimi az az időszak, amikor a gyereknek el kell szakadnia a szüleitől, akkor tanultunk meg részben önállóak lenni. Nem az volt a cél, hogy semmi közösség a szülőkkel, csak önállósodás. Volt, aki pesti létére beköltözött hozzánk a koleszba. :) És meg kell tanulni nekik is ellent mondani, vitatkozni velük, mert ha nem, örökre az akaratuk fogságában maradsz. Erre több tapasztalati (főleg nem saját) ismeretem van. Hajrá! Kamaszodj! Amúgy, ami hiányzott nekem belőled, az a "szabadság", nagyon tetszett, hogy jószívű és kedves vagy, de képtelen voltál bárkinek is ellentmondani, aki kedves volt veled. Úgyhogy csak támogatni tudom ezt az elképzelésedet :)
Amúgy jól áll neked ez a szerep, csak nagyobb önbizalom és saját akarat! :)
Megjegyzés küldése