Mostanában egyre inkább azt érzem, hogy rosszul választottam. Nem nekem való a vegyészpálya. De lehet, hogy másként fogom gondolni, ha már dolgozni fogok. Ám ahhoz sem érzem magam jónak. Azt érzem, hogy nem tudok semmit se, nem tudok mit csinálni, inkább betanított munkásnak kellene mennem... Félek a felelősségtől, félek, hogy majd elszúrok valamit, nem fogom jól érezni magam ott... Szóval ilyen negatív gondolataim vannak. Nem találom magam, úgy érzem, nem ebben a világban kellene élnem. Sokszor elszomorodom a környezetemen, azon, hogy az ember milyen drasztikusan és visszafordíthatatlanul megváltoztatta a Földet. Úgy élünk, mintha egy háromszor ekkora bolygó tartana el minket, és nem gondolunk az unokáinkra, és azok unokáira... Nekik vajon mi marad?
Közben persze jól érzem magam, örülök az élet apró és nagyobb örömeinek. És köszönöm, hogy vannak olyanok, akik szeretnek, mert az a legfontosabb. Legalábbis szerintem.
szerda, augusztus 26, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Hadd nyugtassalak meg: vitatkozhatnánk, kettőnk közül kinek kellene e világban élnie. Nekem még százszorta biztosabban nem, mint neked. A többiekkel ne törődj: ha ilyen hülyék, majd akkor ráébrednek, mekkora barmok voltak, amikor elkezdték ezt az egészet, ha egyszercsak a Főnök gondol egyet, és kihúzza alóluk a Planétát. Már előre elképzelem, csak megérje mind egy szálig! A választott pályádról meg csak annyi: hibázni csak a dolgos ember képes, és nem hinném, hogy akkora szarvashibát ejtenél valaha is. Itt akarod, a célegyenesben feladni? Nézz rám: én hányszor megtehettem volna? Mégis itt vagyok, és továbbra is küzdök a célomért. Szóval ne beszélj butaságokat: amennyit már elértél, gondolom többet ér már, hogy csak úgy túladj rajta.
Ez nem igazán nyugtat meg, de nem baj. De törődök az utánam jövőkkel, mert ilyen vagyok. Tévedés, nem adom fel, csak nem érzem magam jól. Végigviszem, bárhogy is. Nem beszélek butaságokat, csak azt írom, amit érzek.
óó, én hetente kételkedek benne, hogy jó pályát választottam-e, pedig még a felénél sem vagyok. de néha történnek jó dolgok is, amik azt bizonyítják, hogy én ezt igenis szeretem, és olyankor jövök rá, hogy mást nem is akarok csinálni. Szóval, csak annyit mondanék, hogy biztos neked is van valami, amiért azt tanultad évekig, amit. Ez jusson eszedbe, és talán meggyőzöd magad (:
Köszönöm Dinc :)
Így van Patim, a lényeg a szeretet!
Én pl. nagyon szeretlek Tégöd:)
Nomeg bízzunk az isteni gonviselésben, ami oda vezet bennünket, ahol valóban ott a helyünk.. Hallgass a belsődre, s ne hagyd, hogy a külvilág zajos, zavaros forgataga kizökkentsen abból a szép nyugalomból, ami Benned van.
Más, kevésbé fellengzős: Tuti lesz munkád, s olyan, amilyet Te szeretnél, mert bevonzod majd:)
Puszika
Köszönöm Zsum! :)
Megjegyzés küldése