Méghozzá nagyon. Egyik este msn-en beszélgettünk, ő vicces kedvében volt, én nem. Megírtam este sms-ben, hogy ez nem esett jól. Másnap nem válaszolt, írtam mailt, hogy bocsánat, amiért buta liba voltam. Semmi válasz. Kérdem magamtól: most meg mi van? Kérdezgettem msn-en, hogy mi történt? Mi változott meg? Nem tudott felelni. Aztán megkérdeztem, hogy szeretne-e találkozni velem. Nem tudommal felelt. Valami nem stimmelt vele. Egy darabig nem kerestem. Szerdán azért msn-en megint kérdezősködtem, és megbeszéltünk egy találkozót péntekre, hogy visszaadja a kölcsönkért kóruskottákat. A Népligetben sétáltunk és úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Nem tudta megmondani viselkedésének konkrét okát. Pedig ő is szenvedett. Nem értem. Talán nem is fogom megtudni sose, mi volt a kiváltó ok. Mindenesetre ezt csak egyszer játszhatta el. Legközelebb már nem kérdezősködöm, hanem kiadom az útját.
Most penitenciaként le kell vágnia a bajuszát és a szakállát :P
szombat, május 30, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Az sms-re csak azért nem válaszoltam, mert tudomásul vettem. Másrészt azért tényleg rosszul tettem, hogy nem válaszoltam msn-en. Bár azért annyira jó volt ez a pár napos szünet, hogy jobban tudatosuljon bennem, hogy nem bírnám egy könnyen ki, ha elveszteném Patiszont :)
:) Jajj, te :D Buta :P
Megjegyzés küldése