Egy élet. Varró Péter tanár úr élete. Számítástechnikát tanított valaha nekem. Nagyon kedveltük. Sose felejtem el, amikor a banketten felkérte a lányokat - nagyon jól táncolt. Erre a dalra jártunk slowfoxot. Köszönöm.
Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh Csak játszik a szél
Tudom már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él
Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj...
Ahogy fölém nő az éj
Álmodni nem hagy a vád
Ha becsukom fáradt szemem
Tekinteted az arcomba vág
Szemed tüzénél megvakulok
De lassan újra feljön a Nap
Nélküled semmi vagyok
Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj...
hétfő, november 03, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
be vagy nevezve egymásnak továbbküldözgetős önmagadról vallós blogláncba. Szabályokat lásd nálam.
Megjegyzés küldése