Hm... vizsgák... tanulás...áh

Olvasgatom a blogokat. Egy részüknél örül a szívem, hogy milyen jó dolgok történnek a barátaimmal. Más részüknél meg együtt szomorkodom velük. De elszorul a szívem, mert olyan rég nem láttam őket. Csak a neten követhetem némiképp a történéseket, de az messze nem ugyanaz. Meg vannak páran, akiknek olyan szívesen segítenék, vagy csak úgy beszélgetni, mint egyszer régen a HIK kapujában 3 órán keresztül (talán emlékszel...), csak nem tudok most időt szakítani. Nem tudok egyelőre szabadulni a vizsgák elől, pedig olyan jó lenne találkozni velük... Főleg MTT-sek, és most a táborba sem tudok menni... :( Áhh, hátha jobb lesz. De nem kesergek, hisz van egyvalaki, aki most nekem az első...