Néha furcsa hangulatban...

...Az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez sem kedvem,
De érzem azt, hogy nincs ez rendben így."
Igen, ma valahogy így éreztem magam.

Reggel láttam Emericust amint az Astorián a túloldalon az ELTE felé ment. Aztán jött a busz.
Valamiért nyomott volt a hangulatom, nem mosolyogtam. Az évfolyamtársaim is észrevették, akikkel az Astorián futottam össze. Ha nem találkoztam volna velük, összefutottam volna Emericusszal.
A hosszú szünetemben felszálltam a 18-as villamosra. A vezető dalos kedvében lehetett, mert minden megálló nevét énekelve mondta be :D Rögzítettem is, majd valahogy feltöltöm, meg kell hallgatni :) Elvillamosoztam a Hűvösvölgyig és elindultam be az erdőbe. Egy kicsit szabad voltam. Aztán még egy óra, aztán a Gellért hegytől elsétáltam az Astoriáig. Nagyon szép idő volt ma. Tavaszias nagyon :)


NOX : Szeretem

Csoda napok járnak, változik a szél:
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Velünk jön a Szerelem, túl az utakon-,
ha lemarad az Idő, fel nem kutatom...
Mosolyog a világ, mért ne tegyem én?
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Refrén:
Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét -,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Csoda napok járnak, változik a dér:
Mutatja magát a csillagszemű éj.
Napot kap a virág, hitet a remény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Velünk jön a szerelem boldog-szabadon,
Vége sose legyen, kérem, akarom!
Szorítom a kezed, élem a mesém
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
...