A teljes történet

Dani/Niel megengedte, hogy írjak itt róla, hát írok is.
Összefoglalom, hogy miket tett, mióta szakított velem szeptemberben.
A következő napokban még volt egy nap, amikor együtt voltunk. Másnap már nem. Valahogy nem volt jó. Aztán meg az e-mail-zuhatag, amikor egy kérdésre akart választ kapni, miszerint egy év múlva azért találkozhatnánk-e. Gondoltam ráér a válasz, de ő nem így gondolta, és minden elérhetőségemen arra kért, hogy válaszoljak már. Meg valótlanságokat állított, amiket utólag vallt be. Pl. azt, hogy már rég mást szeret... Aztán a következő héten volt még egy esemény, amiről máig nem tudom, hogy igaz-e vagy sem. Az évfolyamtársaim látták őt az előtt a terem előtt, ahol az órám kezdődött. De amint meglátta őket, elment. Ismerte az órarendemet, és arra gondoltam, velem akar találkozni. Mondjuk ezt kommentben megcáfolta. De ugyanitt megkért arra is, hogy ne írjak róla (Niel) többet, vmi személyiségi jogokra hivatkozva... És be is tartottam. Nem írtam meg, hogy felhívott, mikor a kórházban voltam, és kérésem ellenére meglátogatott. Kölcsönadott egy mp3 lejátszót, hallgathattam zenét. Aztán itthon is meglátogatott, visszaadtam a lejátszóját, és felajánlotta szolgálatait... Novemberben írtam egy bejegyzést, aminek hatására másnap reggel a kapun kilépve őt láttam meg... Mennyire örültem volna, ha ilyet akkor tesz, amikor még együtt voltunk. Most csak vmi szánalmat éreztem. Még egy-kétszer együtt ebédeltünk, és jó barátomnak gondoltam, de ő többet akart. Kaptam karácsonyi ajándékot, akkor láttam utoljára. Megmondtam neki, hogy semmi nem lehet ezek után kettőnk közt, és megintcsak megkértem, hogy ne keressen. Meg persze írt e-maileket ezek után, többször megígérve, hogy nem keres többet. És ha mégis megtette, én szóvá tettem ezt.
Január elején is csinált furcsaságot. Cue nevében írt bejegyzést, amit utólag, sms-ben avval magyarázott, hogy össze akart vele hozni. Miből gondolta, hogy egy ilyen álüzenet összehozhat bárkit bárkivel?
A mobilt nem vettem fel, ha keresett. A vonalason is hívott, megkérdezte mi van velem. Meg hogy neki nem megy annyira jól a társkeresés... Miután leraktam, bőgtem egy sort, és írtam egy mailt, amiben megkérem, hogy ne keressen többet, ahogy megígérte, nem esik jól, ha hallom a hangját, és ne is válaszoljon. De persze válaszolt, sms-ben. Nálam ezerszer szebb, kedvesebb, szeretőbb lányt talál majd, ne menjek kórusba, tanuljak meg énekelni és szeretni. Persze emiatt is sírtam. Aztán Nierielnek is írt sms-t, amiben megkéri, hogy adja át nekem az üzenetetét, hogy a túlvilágon majd találkozunk. Meg hogy ezek után ne merjem magam kereszténynek nevezni. Meg egyszer fel is hívta Nierielt, hogy nem jönne vele táncházba. Nieriel megemlítette, hogy van barátja, és Niel erre lerakta. Aztán az utolsó vizsgám előtti napon a vonalason hívott, és azt mondta, hogy itt van a kapunknál, szeretne beszélni velem, látni engem. Én megmondtam neki, hogy nem szeretnék találkozni vele. Elment. Aztán ma felhívott, megintcsak a vonalason. Elmondta, hogy szeret, és nem tud nélkülem élni. Most már nem sírtam, viszont rosszul lettem. Olyan hatással van rám ha felhív, mintha... nem is tudom mihez hasonlítani. Rossz. Úgy érzem, mintha energiát szívnának le rólam, fáradt leszek, reszketnek a lábaim, a kezem... Aztán írtam az előző bejegyzést. Az elejét ennek a hívásnak a hatása alatt írtam. Vmit írnom kellett, hogy lenyugodjak. De persze ebből nem az jött át, amit igazán gondoltam. Azt akartam leírni, hogy Niel hívott, és azt bizonygatja mennyire szeret engem, és hogy mi rosszat tett ő nekem, meg hogy mennyi terve van kettőnkkel, milyen szépek az emlékek, és nem tud nélkülem élni. Én meg csak hallgatom és szánom. Nincs közös jövőnk, a közös múltból nem fakad jövő, amiben mi szereplünk. Mást szeretek már. De azért megérezte, hogy róla akartam írni, mivel olvassa a blogomat (azt is megígérte egyszer, hogy nem olvassa többet...), majd felhívott. Mostmár félve veszem fel a telefont, hátha megint ő az. Azt mondta... nem is tudom már, mit mondott. Arra emlékszem, hogy milyen jó bejegyzés volt ez, hívott táncházba, és megengedte, hogy írjak róla. Hát éltem ezzel a lehetőséggel. És üzenek is neki, mert élő szóban talán nem érthető: NEM AKAROK TÖBBET HALLANI FELŐLED!
Nem értettél meg, pedig párszor leírtam, elmondtam, hogy nem akarlak látni többet, nem akarom, hogy keress, ne hívj se mobilon, se vonalason, ne írj sms-t, ne gyere a lakás elé, ne keress az egyetemen, ne írj mailt, levelet, legfőképp más nevében ne. Nincs bennem harag, ezt talán tudod. Egy nap volt, amikor ha meglátlak, arcul vágtalak volna. Miattad tapasztaltam meg, milyen a harag, a düh. És nem akarom, hogy újra felszítsd.
Új életet kell kezdened mással. Nehéz lesz, de hasznosabb, mint veszett fejsze nyele után kapkodni. Nálam nincs már semmi esélyed. Másnál még lehet. Csak türelem kell és kitartás. Sok sikert hozzá!
Véleményt ide ne írjatok. Tényleg ne.