Még több

Ma is volt egy kis orvosos dolog. Elkezdett váladékozni a sebem. Na, fele se tréfa, megyünk a háziorvoshoz, de onnan a sebészetre mentünk - még jó, hogy nincs túl messze az SZTK :) - ahol kis várakozás után bemehettünk és az orvos már ismert, mivel vizitelt engem is a Bajcsyban. Kivett egy varratot és kitisztította a sebet, kaptam rá betadint és újra leragasztotta. Kicsit fájt, de úgy zokogtam, mintha... nem is tudom. Nem is éreztem nagy fájdalmat, csak a tudat, hogy majd fájhat, kikészített. Nem akarok többet szenvedni. Holnap megyek vissza az SZTK-ba.
Más. Írok még pár aforizmát:

A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva. (Alfred Hitchcock)

Az egészség valószínűleg a halál leglassúbb formája.

A férfi a hiányzó láncszem a majom és az ember között.

És egy különös jelenség a netről:
Mágikus hinta

Na, és ide se mehetek el... De mindenki másnak jó szórakozást.



(Pedig milyen jól mutatna a két sebem, mint vámpírharapásnyom :))

A nap mondása: a tüntetők járókelőknek álcázták magukat.
(nem tudom, sírjak vagy nevessek? csak azokat sajnálom, akik miattuk nem értek el időben oda, ahova akartak... hol fogadják el azt az indokot, hogy tüntetés miatt késett el?)