szerda, október 31, 2007

Éééééééssss.... gyógyult vagyok :)

Visszajöttem a dokitól, és a röntgen negatív volt :) Nincs PTX-em! Tök jó :)
Kiszedte a varratokat - nem túl szép a két felső seb - és majd vasárnap kell egy utolsó kötéscserére menni :) Aztán hétfőn mehetek suliba :)
A Halloweenen levőknek jó szórakozást ;)
Megyek fürödni, aludni, kicsit fáradt vagyok... áááááh :)
De jó, most meg Bálint, az egyik évfolyamtársam hívott, hogy mi van velem, mert hallotta, hogy kórházban voltam. Tök jól esett :) Meg az is, hogy annyi segítőkész ismerősöm van az egyetemen :) Segített Andi, Gabi, Noémi, Réka és László is :)
Pár őszi kép az egyik sétámról: :)


Levél levél hátán :)

Szerda, szerda, szerda

Tegnap egyedül voltam itthon, festettem egy képet, este meg voltam Nierieléknél Cashflowt játszani :)
Ma meg Anyummal elmentünk orvoshoz, aztán meg egy kicsit a Sugárban sétáltunk, majd piacoltunk. Este megyek majd varratszedésre és ellenőrző röntgenre. Remélem, teljesen jó lesz.

hétfő, október 29, 2007

Hűvös hétfő

Nem tudom, ki hogy van vele, de én egy kicsit fázom :) Ilyen hidegben a kötelező séta sem olyan jó :)

Tegnap voltam a kórházban, megnézte a dokim a sebet, kitisztította, mejd egy cukorszóróból bórsavport szórt a sebbe :) Egy jót nevettem, mikor megláttam :) Ez a tipikus menzás vagy éttermi dolog, erre hasonlított:

/Az hogy van, hogy bármikor, amikor én a blogomra keresek egy képet, ismerősök blogjára kerülök? Legutóbb fq-t találtam meg a melanzs v. melange szóra, most meg Jacopot a cukortartóra. Nem keresek többé képet a guglival :)/

vasárnap, október 28, 2007

Vizes vasárnap

Szombaton visszamentünk az SZTK-ba. Újra kitisztították a sebet, egyáltalán nem fájt. :) Aztán délután Öcsémel átmentünk Nierielhez egy kicsit Cashflowt játszani. Ez amolyan életszimulátor, pénzes játék. Élveztem :)
Ma reggel voltam misén, este meg elvisznek anyuék a kórházba a dokimhoz, megmutatni a sebemet.

péntek, október 26, 2007

Még több

Ma is volt egy kis orvosos dolog. Elkezdett váladékozni a sebem. Na, fele se tréfa, megyünk a háziorvoshoz, de onnan a sebészetre mentünk - még jó, hogy nincs túl messze az SZTK :) - ahol kis várakozás után bemehettünk és az orvos már ismert, mivel vizitelt engem is a Bajcsyban. Kivett egy varratot és kitisztította a sebet, kaptam rá betadint és újra leragasztotta. Kicsit fájt, de úgy zokogtam, mintha... nem is tudom. Nem is éreztem nagy fájdalmat, csak a tudat, hogy majd fájhat, kikészített. Nem akarok többet szenvedni. Holnap megyek vissza az SZTK-ba.
Más. Írok még pár aforizmát:

A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva. (Alfred Hitchcock)

Az egészség valószínűleg a halál leglassúbb formája.

A férfi a hiányzó láncszem a majom és az ember között.

És egy különös jelenség a netről:
Mágikus hinta

Na, és ide se mehetek el... De mindenki másnak jó szórakozást.



(Pedig milyen jól mutatna a két sebem, mint vámpírharapásnyom :))

A nap mondása: a tüntetők járókelőknek álcázták magukat.
(nem tudom, sírjak vagy nevessek? csak azokat sajnálom, akik miattuk nem értek el időben oda, ahova akartak... hol fogadják el azt az indokot, hogy tüntetés miatt késett el?)

csütörtök, október 25, 2007

Több bejegyzés

Mivel a közvéleménykutatás vége egyértelműen a több bejegyzést favorizálta, hát kaptok most majd párat, kezdetnek egy kis vicceset :)
Míg a kórházi ágyat nyomtam, olvastam egy könyvecskét "888 humoros aforizma" címűt.
Ebből valók ezek a gyöngyszemek:
"A boldogság az, amikor a fogorvos azt mondja, hogy nem fog fájni, aztán a fúró bekapja a kezét." (Johnny Carson)

"A diplomácia az, ha valakitől úgy veszünk el valamit, hogy közben meg is győzzük róla, hogy önként adja." (Vető József)


"A diplomata az, aki úgy tud elküldeni a fenébe, hogy szinte várod, hogy indulhass."

"Disneyland a legnyagyobb emberfogó, amit egér valaha épített" (Leslie Halliwell)

Ennyit mára :)

Kórházi kálváriám

Röviden összefoglalva a történteket: hétfőn arra ébredtem, hogy alig kapok levegőt, mert fáj, ha lélegzek. Irány az ügyelet. Innen a Bajcsyba kerültem, ahol megállapították, hogy PTX-em (Pneumothorax, légmell) van. Ez annyit tesz, hogy a mellhártyák közé levegő vagy folyadék került, ezért a tüdő összeesik. Be kell "csövezni", azaz egy műanyag csövet kell (drain) a mellkasomba vezetni és vákuummal kiszivatni a folyadékot és levegőt. Ezt szerdán kivették, de elhamarkodott volt ez a lépés, mert a másnapi röntgen nem lett jó... Szóval cső vissza. Időközben szüleim minden nap meglátogattak, és jöttek még barátaim is :) Meg persze jöttek az sms-ek és hívások, hogy mi van velem. Nagyon jól esett :)
Szerdán azzal jött a reggeli vizit, hogy meg akarnak műteni. Paccs voltam, nem akartam műtétet. Aztán meggondolták magukat, és végül nem műtöttek. A rtg-en már csak kis PTX volt. Hétfőn már annyi sem, szóval reménykedtem, hogy nem soká hazamehetek. Szerdán kivették a csövet és a mai röntgen már teljesen jó volt, szóval hazaengedtek. Végre itthon :)

-------------------------------------------------------------------------------------------------
A hosszabb verzió (csak erős idegzetűeknek :D)
Hétfő hajnalban arra ébredtem, hogy nagyon fáj, ha levegőt veszek, és így alig kapok eleget. 5 körül felkeltem, és anyuéknak is megmondtam, mi bajom. Rögtön mentünk az ügyeletre. Ott megvizsgáltak, és azt mondták, hogy vmi ízületi baj lehet, kaptam görcsoldó és fájdalomcsillapító injekciót. De biztos, ami biztos alapon elküldtek a Bajcsyba egy mellkas röntgenre. Ott először csináltak egy ekg-t, majd röntgenre küldtek. 7-kor megröntgeneztek, de eredmény csak 9-re lett, mert vmi bemutatót tartottak ott. Addig a 3-as belgyógyászaton vártunk. Míg üldögéltünk, elvittek egy beteget, de sajnos "tepsiben"... Egy alumínium koporsó, oldalára fehét keresztre hasonlító forma volt mázolva. Aztán átküldtek a sebészetre. Itt is vártunk egy csomót, mert a doktor, akivel meg lett beszélve az eset, épp műtött. Amikor kijött, megtudtam, hogy benn kell maradnom a kórházban, mert PTX-em van. Ezt balesetben lehet kapni, mikor vmi átszúrja a tüdőt, de 20-30 éves (sovány, magas) fiataloknál spontán is kialakulhat. Tehát kapok majd ágyat. Addig vettek tőlem vért (A+ vagyok :)), majd megint vártunk. Ebédosztás környékén kaptam meg a 8/c/2-es ágyat. Némi várakozás után jött a doki, hogy "becsövezzen". Senkinek nem kívánom ezt az élményt... Helyi érzéstelenítést kaptam, ami abból állt, hogy egy nagy tűből lidokaint fecskendezett a bal kulcscsontom alá. A szurkálások nagyon fájtak, de aztán már nem éreztem, amint vmi fémpálcával belém gyömöszöli az átlátszó (kb 1 cm átmérőjű) csövet. Többször le kellett fektetni engem, mert szédültem, és zúgott a fülem, kezdett "zizissé" válni a környezet, azaz ájulás szélén voltam. Ilyenkor felpolcolta a beteghordó srác a lábam, és jobban lettem. Aztán a bal oldalamon is csinált egy ugyanilyen bevágást két borda közt. A beteghordó srácnak is kezdett izzadni a homloka, kérdeztem is tőle, hogy jól van-e. Aztán végül egy másik orvos átvett tőle :) Tartani kellett, mert elég erősen böködött a doki, de végül nem fért be a két bordám közé a cső. Szóvel hiába szenvedtem... Na, tolókocsiba raktak, és áttoltak az ágyamhoz. Rácsatlakoztattak a vákuumra (-0,1 baron kezdtünk, a végére -0,2 lett), ami ugyancsak nem volt kellemes érzés (finoman fogalmazva) és jött ki belőlem a "szmötyi". Anyu, Apu és Öcsi is bejöttek este (hoztak ilyesmiket, hogy fogkefe, wc papír, állandóan szedett gyógyszerek, etc.), akkor is fájt, bár kaptam fájdalomcsillapítót. A szoba, ahova kerültem 3 ágyas volt. Mellettem, az ablak alatt feküdt 'jajistenem' néni, előttem az ajtó mellett horkolós Lidi néni. Az előbbi már másnap elment - 17 napot töltött kórházban. Helyére a középkorú Ildikó került, epeműtétre várva. Ez már kedden történt. Reggel bejött Apu, hozott ez-azt. Aztán du. bejött Nieriel, aztán Anyum is megérkezett :) Nieriel segített megfürödni - elég gyenge voltam. Kaptam fájdalomcsillapítót is, de nem sokat használt. Másnap reggel Moonlight keresett, mert találkozót szervezett a Vízöntősöknek. Kedvesek voltak, mert a találkáról felhívtak :D Voltam röntgenen, aztán úgy látták, hogy ki lehet venni a csövet. Na ezt se kívánom senkinek sem... Nem kaptam fájdalomcsillapítót, csak utána, és lényegében kitépte a mellkasomból azt a vackot. Ordítottam is egyet. Mondta is, hogy milyen mélyen benyomta, meg hogy milyen erős hangom van... Na, mind1, örültem, hogy nincs bennem. Megint jött Nieriel látogatni és Anyu is :)
Csütörtökön mentem ellenörző röntgenre (láttam egy srácot, aki ugyancsak PTX-szel volt benn), amin sajnos látható volt PTX, szóval újabb csövezés. Na itt kikészültem, zokogtam, és mondogattam, hogy nem, nem, nem... Nem akartam már több fájdalmat. Aztán megint ott ültem a doki előtt, megint egy nagy tűvel jött, és ismét belémszúrt... Most egy picit kevésbé fájt, de éreztem a szikét... Az előzőtől jobbra tette be, immár nem olyan mélyen. Aztán bejöttek apuék, és vígasztaltak. A vákuum sem volt már annyira rossz.
Pénteken rosszul aludtam, de reggelre megkönnyebbültem. Délelőtt Nieriel meglátogatott ismét :) Aznap jött először gyógytornász (azt mondta, észrevette, hogy már mióta itt fekszem, és csak úgy jött, pedig a dokinak kellett volna szólnia...), és mutogatott jó dolgokat, és megmozgattam fájó izmaimat. Aztán meglátogatott annak a PTX-es srácnak az anyja, akit a röntgenen láttam, és beszélgettünk egy kicsit. Megtudtam, hogy ők is keresztúriak, és a srác is hétfőn lett rosszul, de a mentők nem találtak semmit és végül kedden került be a sebészetre, miután a kerületi Medical Centerben megröntgenezték. Náluk már háromszor is járt gyógytornász. Lidi néni elment - egész jól bírta az epeműtétet, azt mondta, nem is nagyon fáj neki :) helyére meg Klári néni került. Este meg Anyu jött Magdival, egy volt iskolatársával. Ekkor egész jól voltam :)
Szombat. A reggeli viziten azzal kezdte vmelyik orvos, hogy ettem-e már, mert akkor műtét lesz. Engem ez teljesen váratlanul ért, hiszen arról volt szó, hogy röntgen lesz. Szóval kivert a hideg. Aztán jött az altatóorvosnő, megmérte életem legmagasabb vérnyomását (143/90 körül lehetett), és feltett pár 'indiszkrét' kérdést. De végül nem lett műtét, mentem röntgenre. Kaptam "dudát", ami egy orvosi kesztyűből, egy szívószálból és némi ragasztószalagból áll :) Ezt kellett felfújnom, mint a lufit, hogy erősítsem a tüdőmet :)
Vasárnap Ildikó elment. Jó volt vele, sokat nevettünk :) És mindkettőnknek fájt a nevetés :D Anyuék hoztak gyümölcslevest és du. meglátogatott P.! Teljesen meglepődtem :) Egész sokat maradt. Tök jól esett :) Klári néni meg elnevezte a csövemet "kiskutyának", mert amikor a szobában mozogtam, magam után húztam vagy 3 méter csövet :) 1ébként ezt a nénit nehezen lehetett elviselni az elején, mert mindent százszor megkérdezett, mert eléggé feledékeny volt, meg sztorizott, akkor is legalább 3-szor ugyanazt a történetet. Meg persze elég sokszor panaszkodott. De azért nem volt rossz vele. Kicsit hiányozni fog :)
Hétfőn elég furát álmodtam, és ez egész napomra kihatott. Meg izgultam is nagyon, mert ellenörző röntgenre mentem, ami hál'Isten egész jó lett.
Kedden semmi különös nem történt, csak Eszti költözött Ildi helyére. Ő is műtétre várt.
Szerdán délután kivették a csövet. Megint fájt, hatalmasat sikoltottam, amikor kihúzta. Utána még zokogtam egy sort, de aztán megnyugodtam.
Ma, csütörtökön "korán reggel éhgyomorra" mentem utcsi röntgenre, aztán izgulás, hogy jó-e vagy sem. Közben meg már pályáztak az ágyamra, egy ugyancsak epeműtétre váró hölgy. 2-kor jött a doki, és mondta, hogy minden rendben :D Én majd kiugrottam a bőrömből, mehetek haza! Gyorsan pakoltam, értesítettem szüleimet, majd vártam rájuk. Időközben megkérdeztem pár dolgot, és kiderült, hogy 2 hétig nem mehetek suliba (nem ajánlott). Ez nagyon lesújtó hír számomra, mert így egy laborom biztosan nem lesz meg... :'( De még beszélek a tárgyfelelőssel. Sokat kell sétálnom, nagyokat lélegeznem, nem szabad emelnem, erőlködnöm. Szóval 2 hét unalom itthon :) De legalább itthon :)

szombat, október 13, 2007

Ez az a netről

Ezt érdemes megtekinteni :) (Aki még nem ismeri, regisztráljon ;))
Travian

És ez a dal ment ma a fejemben:

Edda : Ha feladod az álmaid...

A lelkemben a hűség vallás,
De oly nehéz minden hétköznapom.
Kísértések tengerében élek,
Tiszta igaz szót, csak tőled kapok,
Míg élek.

A szobám falán képek, régi képek:
Az egyiken még Apám fogja Anyám kezét,
A másik képen már nincs mosoly,
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.

Miért rohansz valami után?
Ott képzeled a távolban,
A boldogságot megtalálni
Miért rohansz - Óh - valaki után?
Ott képzeled a távolban pedig melletted áll!

Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!

Az új nemzedék arcán remény csillog,
De minden régi hír, egy nagy megpróbáltatás,
Megbecsülni a földi néhány percet,
Nagy dolog lenne tisztelet emberiség!

A jövő távolba tűnik és kevés a megoldás,
Hát figylej figyelj rám:

Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!

De most már megyek aludni, későre jár...

péntek, október 12, 2007

Paff pénteken is

Csütörtökön voltam Tolkien kurzuson :) Tök jó volt, Icke jól adott elő :) Aztán meg O. hazafuvarozott :) Jó estém volt :)
Éjfélig fent voltam, Öcsémmel még játszottunk egy keveset a szgépen :)

Reggel kicsit nehezebben keltem, bementem óra előtt jegyzőkönyvet befejezni. Aztán irány az első órám a K épületben. Ott Andi, az évfolyamtársam avval várt, hogy látta a volt pasimat, méghozzá a 3-on, ahol az óránk volt. De amint meglátta Andit, elment. Nem futottam vele össze, lifttel jöttem. Arról volt szó, hogy "nem keressük egymást"... De mind1. Mellesleg ma egyáltalán nincs órája, szóval be se kellett volna jönnie az egyetemre. Szóval nem értem. De nem is érdekel, már nem törődöm vele.
Bejegyzése:
"Nem azért voltam ott, hogy veled találkozzam, bármilyen furcsa is. Megbeszéltem találkozót egy lánnyal, s amikor megláttam az évfolyamtársadat, elmentem, mert nem akartalak látni. Idegesített az egybeesés. Végül sikeresen találkoztunk."
És kérte, hogy ne írjak róla. Ezt megtehetem, ezután meg sem fogom említeni őt. Szép estét!

szerda, október 10, 2007

Szerdai szakasz

"...mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorkodik.
De mindennap születik is valami,
amiért érdemes élni és küzdeni..."
Ezt írta egy kedves vízöntő, Moonlight, és nagyon igaz :)
Kész vagyok a lezárt ügy alanyától. Niel határozottan zaklatott. "Nem zaklatás, csak egy kérdés" október 9-én érkezett. Hát, ez a mail még tényleg nem zavart, de aztán kész dömping jött minden elérhetőségemen! 3 mailcímemre könyörgés, hogy válaszoljak a levélre, sms, itt is hagyott egy bejegyzést, rámcsörgött... már csak postán nem küldött levelet... :/ A kérdés meg annyi volt, hogy majd egy év (!) múlva találkozzunk, és beszéljük meg, mi is történt. Kész vagyok tőle! Ja, és ugyanebben a levélben közölte, hogy rég mást szeret. Paff. Remélem, páran érzik, mit érezhettem. Egy 16 éves lány a kerületéből. Képet is küldött róla. Hááát... Nem nyilatkozom. 4 év van köztük, bár ez nem sokat számít, ha a lány is szereti.
Áh, szóval legszívesebben lekevertem volna vkinek egy nagyot. De persze nem volt senki a közelben :) Lehet, hogy elmegyek vmilyen martial arts-ra, karate vagy kung fu vagy bánom is én, csak levezethessem a bennem levő energiát...

kedd, október 09, 2007

Csütörtöki csoda

Az előző heti csütörtök a valószinűtlenség határán volt :) 10-re mentem suliba. Még a buszmegálló előtt találkoztam Nieriellel, akivel aztán 98-assal mentünk tovább, amerre reggelente sosem járok. A buszon ránk köszön egy srác, akiben Góczán Petit, volt osztálytársunkat fedeztem fel :) Jah, természetesen Nieriel is volt oszttársam. Beszélgettünk egy jót a történtekről (vagy 7 éve nem láttuk egymást), aztán már a budai hídfőnél Kerekes Zsuzsit látom meg (ugyancsak volt oszttárs), vele is beszélgetek egy kicsit, aki aztán Szabó Dávidot vette észre :D Ugyancsak volt oszttárs :D Hazafele azt számoltam, hogy mekkora volt ennek az esélye :) Aztán hazafele is találkoztam Nieriellel :D Kész voltam :) Szóval, jó napom volt.
Ma pedig Artemisznél voltam. Meghívott magukhoz és beszélgettünk egy jót, meg hallgattunk ovis zenét :)
Holnap rövid napom lesz, írok egy kis jegyzőkönyvet :D

szombat, október 06, 2007

100. bejegyzés :)

Jubillál a blogom :) Ennek alkalmából kellene vmi ide, de inkább megszavaztatom. Hátha kisül belőle valami :)
100.

szerda, október 03, 2007

Egy újabb nap

Nahát itt vagyok. A történtek talán kitalálhatók. A lényeg, hogy Niel számomra már nem létezik. 1 napra újra együtt voltunk, de ez csak arra volt jó, hogy rájöjjünk, nem mehet tovább. Ő küldött sms-t, hogy nincs tovább, pedig én akartam most megmondani, hogy vége. Szóval végülis közös megegyezéssel váltunk el. Elmúlt az az állandóan kerülgető sírás-inger. Szóval szuper :) Nem fogom elfelejteni, amiket együtt éltünk át, szép emlék marad :)
Nieriellel és a párjával jól átbeszéltük a dolgokat, miután Anyum 'átküldött' hozzájuk :) Kaptam jó tippeket, Nierielé bejött, mert megálmodtam a dolgot, és nem szerepelt benne ő. Meg a megbeszélt időpontra nem tudott jönni, ezt is jelnek vettem.
Most már rendben vagyok :) Pénteken számíthattok rám a Synithoson, végre ;)
Bye!