Hajtós hétfő

Nah ja, már a hét elején elment e kedvem a héttől, pedig nem is lesz olyan borzasztó :) Pl. egy darab zh sem lesz, eggyel kevesebb a laborom... Na, nem baj, jó ez így. Hosszú hétvégém volt, mert a pénteket megkaptuk szünetnek a TDK miatt.
Na, meg csütörtökön írtam egy javító zh-t, amin fél pontot sikerült javítanom :)
De előtte még írtam egy rakat vers-csonkot, íme:

Az ágakon õsz didereg
Arannyá sárgultak a levelek
Hófehér törzsû fák alatt
Megállt egy futó pillanat
-
Szél búgott a napsütésben
Harmat csillant a fényben
Vihar támadt hirtelen
Levelek szálltak szertelen
-
A fák siratták pompás ruhájukat
De a tél nem szán meg másokat
Színtelenné sorvasztja a zöldet
Csupasszá tesz minden földet
-
Hova száll, hova száll a szerelem?
Miért kell még mindig õ nekem?
Mint levelet az õszi szél
Elfújta szívébõl szerelmét
Itt áll a fákra írva:
Õsszel hullj a sírba
Ne várd, míg eljõ a tél
Õ borzasztóbb mesét mesél
-
Színre szín a napfényben
Levél és por szállt a szélben
Bordó és rõt, barna és zöld
Sárgába aranyt ölt
Az õszi piktor - színecsettel a kezében
Egyik szeme sír, a másik nevet örömében,
Hisz a színek elfogynak palettájáról,
De ez a pillanat csak õróla szól.
A világot ezerszínbe,
A lelkeket kesergésre
Varázsolja, változtatja
-
Béke már, legyen végre már
Vége a bosszúnak, háborúnak.
Békében szívre szív, lélekre lélek
Könnyebben rátalál
Gondold meg azt, mit ma tenni fogsz
Hisz a holnap már csak egyszer jönel.
Hogyha nem lesz több, mit teszel?
Örökre bánkódni fogsz.
-
Szívének az ember
nem parancsolhat
Ésszel fel nem érheti,
a szív mért is oly csalfatag
-
Merre mentek vadludak?
Mi az, mi szívetek máshová vonja?
Veletek tartanék, de nincs szárnyam...
Földhözszögezett madár ebben a világban.
Szállna már veletek
szívem, az ostoba
Nem tudja, hogy nektek
más szelek fújdosnak.
-
Lesz-e még? Lesz-e béke még?
Mint az ég, olyan végtelen és kék
Vagy a tenger, ha lecsendesült a vihar,
s megnyugodott minden, mit felkavart.
-
Arany lomb alatt és arany lomb felett
Fehér törzsek vesznek körbe
-
Tarka fény.
Õszi szél.
Napra kél
már a táj.
Bár a tél
messze még,
hideget
hoz a szél.
Nézd, az ég
kékül még,
távolról
közelít
hófehér
felhõív.
- Hova száll,
hova száll
az a sok
szép madár?
- Messze vár
minket már
az új nyár.
---------------------
Mára ez is sok, ennyi elég is. Ajtó becsuk.