kedd, március 11, 2014
Ki ír ma még blogot?
Költői a kérdés, nem is akarom megválaszolni. Csak azért írok, hogy legyen egy utolsó bejegyzés. Amúgy sem olvasták sokan ezt a blogot. Nemsokára megszüntetem. Továbbiakat élőben, esetleg FB-on. Namarië!
hétfő, augusztus 19, 2013
A legek tábora
avagy Tolkien Tábor 2013 élménybeszámoló
Ez számomra a legek tábora volt, ami rögtön a tábor végén meg is fogalmazódott bennem.
Tehát az idei Tolkien tábor számomra
a leghosszabb volt a maga 12 napjával (0. napi szervezőivel együtt),
a legforróbb volt (hőmérsékleti adatokat nem tudok összevetni, de érzésem szerint ez volt a legmelegebb),
a legfárasztóbb volt. Több táborban voltam már, de egyikben sem fáradtam le ennyire.
Ebben a táborban volt a legkisebb a csapatom és legnagyobb a rendem létszáma.
A tábor összességében remek volt, nagyon jól éreztem magam, és ugyanezt láttam többeken is.
Amit sajnálok: az időjárás. Lehetett volna kószabarátibb is, mivel a rekkenő hőségben csak közeli helyeket tudtunk meglátogatni, de igyekeztem kihozni ebből is a maximumot.
Aminek nagyon örülök: a csapat tűzszertartásának összerakása és az előadása nagyon nagy élmény volt számomra - látni, ahogy többen megpróbálnak beleadni az ötletelésbe, hogy élvezik, aggódnak, hogy milyen lesz. Aztán az előadás utáni taps, meg az érzés, hogy jó lett, hogy látványos le(hete)tt. (Jut eszembe, meg kellene nézni...)
A másik a rendi bemutatónk volt. Rabyn előzetes kérésére úgy terveztem, hogy nem fotóbemutatót tartunk, hanem valami vicces mozgásost. Aztán úgy alakult, hogy egyrészt kevés kép készült, másrészt meg az ötletem tetszett a rendtagoknak, így megvalósítottuk az igaz mesés bemutatót :) Több mint a fele igaz volt! :) (pl. a szomszéd hegy neve tényleg Üveg-hegy).
Ej, de jó volt...
Ez számomra a legek tábora volt, ami rögtön a tábor végén meg is fogalmazódott bennem.
Tehát az idei Tolkien tábor számomra
a leghosszabb volt a maga 12 napjával (0. napi szervezőivel együtt),
a legforróbb volt (hőmérsékleti adatokat nem tudok összevetni, de érzésem szerint ez volt a legmelegebb),
a legfárasztóbb volt. Több táborban voltam már, de egyikben sem fáradtam le ennyire.
Ebben a táborban volt a legkisebb a csapatom és legnagyobb a rendem létszáma.
A tábor összességében remek volt, nagyon jól éreztem magam, és ugyanezt láttam többeken is.
Amit sajnálok: az időjárás. Lehetett volna kószabarátibb is, mivel a rekkenő hőségben csak közeli helyeket tudtunk meglátogatni, de igyekeztem kihozni ebből is a maximumot.
Aminek nagyon örülök: a csapat tűzszertartásának összerakása és az előadása nagyon nagy élmény volt számomra - látni, ahogy többen megpróbálnak beleadni az ötletelésbe, hogy élvezik, aggódnak, hogy milyen lesz. Aztán az előadás utáni taps, meg az érzés, hogy jó lett, hogy látványos le(hete)tt. (Jut eszembe, meg kellene nézni...)
A másik a rendi bemutatónk volt. Rabyn előzetes kérésére úgy terveztem, hogy nem fotóbemutatót tartunk, hanem valami vicces mozgásost. Aztán úgy alakult, hogy egyrészt kevés kép készült, másrészt meg az ötletem tetszett a rendtagoknak, így megvalósítottuk az igaz mesés bemutatót :) Több mint a fele igaz volt! :) (pl. a szomszéd hegy neve tényleg Üveg-hegy).
Ej, de jó volt...
hétfő, július 22, 2013
hétfő, július 08, 2013
Táborszervezés
Elérkeztünk a véghajrába, már csak alig 3 hét van hátra a kezdésig, és mindenki felpörgött, és ötletel, és kreatívkodik, és... Ez az, ami nagyon jó a szervezésben. Ebbe bele lehet merülni, te alkotsz, és visszajelzést is kapsz majd, hiszen rajtad is múlik, hogy hogyan fogja magát érezni sok fiatal. Mert a tábort magunk szervezzük magunknak. Ezért összehasonlíthatatlan a "kommersz" kereskedelmi táborokkal. Mert minden tábor egy új álom. Rajtunk áll, hogy ezt az élményt mennyire tudjuk a táborozókkal is megosztani, hogy ők is érezhessék, hogy mennyire jó 10 napig egy más világban élni.
Hiszen mindenki szeret kiszakadni a megszokottból, egy kicsit (nagyon) mást tenni, másként élni. A táborban hatványozottan előjön ez az érzés. Máshol vagy, más az időbeosztásod, másra koncentrálsz, mások, barátok vesznek körül, velük töltöd az egész napodat - 10 napig. A tábor után nagyon furcsa újra hazatérni. Mert úgy érzed (velem legalábbis többször előfordult), hogy amit otthagysz, a tábor (és nem a helyszín, hanem A Tábor, keretjátékával, csapatjaival együtt), az az otthonod. Avval, hogy vissza kell térned, egy nagyon szép dolog marad ott, a múltaddá válik. De ettől lesz olyan szomorúan, megismételhetetlenül szép, valahogy úgy, ahogy Tolkien elgondolta.
Hiszen mindenki szeret kiszakadni a megszokottból, egy kicsit (nagyon) mást tenni, másként élni. A táborban hatványozottan előjön ez az érzés. Máshol vagy, más az időbeosztásod, másra koncentrálsz, mások, barátok vesznek körül, velük töltöd az egész napodat - 10 napig. A tábor után nagyon furcsa újra hazatérni. Mert úgy érzed (velem legalábbis többször előfordult), hogy amit otthagysz, a tábor (és nem a helyszín, hanem A Tábor, keretjátékával, csapatjaival együtt), az az otthonod. Avval, hogy vissza kell térned, egy nagyon szép dolog marad ott, a múltaddá válik. De ettől lesz olyan szomorúan, megismételhetetlenül szép, valahogy úgy, ahogy Tolkien elgondolta.
szerda, június 26, 2013
Hatékonyságmérés
A munkás építkezésen bemegy a műszakvezetőhöz:
- Főnök, nyikorog a talicska, meg kellene zsírozni...
- Aztán hogyan nyikorog az a talicska?
- Hát így: nyik... nyik... nyik... nyik...
- Ki van rúgva!
- De miért?
- Mert így kellene nyikorognia: nyik-nyik-nyik-nyik.
Forrás
Ilyen alapon ma engem is kirúgnának, nagyon alulmotivált vagyok a munkát illetően. De azért legalább haladtam ma is az itteni dolgokkal.
- Főnök, nyikorog a talicska, meg kellene zsírozni...
- Aztán hogyan nyikorog az a talicska?
- Hát így: nyik... nyik... nyik... nyik...
- Ki van rúgva!
- De miért?
- Mert így kellene nyikorognia: nyik-nyik-nyik-nyik.
Forrás
Ilyen alapon ma engem is kirúgnának, nagyon alulmotivált vagyok a munkát illetően. De azért legalább haladtam ma is az itteni dolgokkal.
hétfő, június 10, 2013
Milyen nehéz valójában egy pohár víz?
"Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott „félig üres vagy félig teli?” kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte:
- Milyen nehéz ez a pohár víz?
A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt:
- A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta:
- Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!"
Köszönöm Tündének a bejegyzést.
- Milyen nehéz ez a pohár víz?
A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt:
- A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta:
- Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!"
Köszönöm Tündének a bejegyzést.
csütörtök, május 30, 2013
A Boldogságról
"Egy kis kulcs a boldogsághoz
valamennyiünk vágya,
és azt hisszük, hogy dicsőség,
büszke pompa az ára.
Pedig, ki a boldogságot
nagy dolgokban keresi,
átlép rajta, mert e kulcsot
kicsinységekben leli."
Ida Bohatta
(Ez utóbbiért köszönet "az öreg királynénak" és Napraforgónak :))
kedd, május 21, 2013
Élet az "új" házban
Még mindig van mit kipakolni a lakásból (pl. a beépített szekrényeket még nem rámoltuk ki), szóval a következő hétvégék is pakolással fognak telni. Jó lenne már, ha minden ideát lenne. És jó lenne, ha gyorsan el is tudnánk adni a lakást.
A szobám még eléggé kaotikus, de még fér bele doboz és zacskó :) A szekrényekbe még nem pakoltam be, és a könyvespolcom is még a földön hever. Szerintem kell még egy hónap, hogy minden rendben legyen. Addig is be kell szerezni még egy szekrényt és egy íróasztalt, mert a számítógép jelenleg a padlón pihen.
Más. Ma újraolvastam Oravecz Nóra írását, idemásolom nektek:
Hősugárzó mindenkinek
Hiába titkoljuk, valahol a szívünk mélyén mindannyian azt várjuk, hogy egyszer majd jön egy normális Valaki, akivel aztán minden szédületes lesz. Az Élet, a hétköznapok, a szex, kábé tényleg MINDEN. Aztán meg mégsem jön, mert inkább küld maga helyett valakit. Hogy tanulj. Hogy később értékeld Őt. A tanulás meg néha fájdalommal jár, mert még az is lehet, hogy ez a kis mellékszereplő darabjaidra szed szét.
Valljuk be, mindannyian a szívünk mélyén lelki sérültek vagyunk. Ugyan melyikünk szívét nem törték még össze? Na, látod. Erről van szó. Csak épp sokan bezárkóznak, mígnem előbb, vagy utóbb azon kapják magukat, hogy egy sötét szoba közepén szorongatnak egy szál gyertyát, rettegve, hogy az kialszik. Hiába verik az ajtót kintről, főhősünk nem mer elindulni, hogy kinyissa, mert mi van, ha rátámad valaki. Vagy ha mire odaér az ajtóhoz, kialszik a láng. Akkor persze rögtön para van, mert így aztán tényleg egyedül marad a sötétben. Na meg benne van az is a pakliban, hogy a váratlan vendég egy olyan Valaki, akire már régóta vár. Aki aztán benyit, meglátja, hogy milyen káosz uralkodik „nála”, majd rémülten becsapja az ajtót, és továbbmegy. A gyertya pedig azzal a lendülettel kihuny. Talán örökre.
Sokan vagyunk, akik küzdünk azzal, hogy megnyissuk a szívünket. Tudom, rohadt nehéz, főleg, ha legalább egyszer már befagyasztották azt. Ha már kaptunk hideget. Ráadásul nem a -2 fokos fajtából, hanem a -20-asból, ami bőven elég ahhoz, hogy befagyassza a szíved – akár egy életre...
Jöhetnek aztán a kolosszális méretű hősugárzók, addig, amíg te nem határoztad el, hogy nade ácsi van, egyszer élünk, nehogy már -20 fokban, élő- halottként kínlódjak, ha a kellemes klímájú 30 fokban is süttethetem a hasam!!??, addig hiába van előtted a használati útmutató.
Úgy fogsz járni vele, mint én az Ikeás bútorokkal. Egyszerűen lúzer vagyok összeszerelésből. Ott a papír előttem, na meg a sok alkatrész, én meg pislogok, hogy most akkor mi van, míg végül segítség hiányában feladom. Nem sikerül, mert bosszankodom, hogy hogyan lehetek ilyen béna. Aztán meg rá pár napra lenyugszom, ránézek a papírra, és tök világos lesz, hogy minek hol a helye.
Egy dolgot érdemes szem előtt tartani. Felesleges a kapcsolatokon görcsölni, aggódni. Tök negatív energia, amivel még távolabb tartod azt, hogy megvalósuljon az, amit szeretnél. Bőven elég, ha elkönyveled magadban, hogy „ha mellettem a helye, úgyis visszajön”. Na meg még egy fontos dolog. Mindenkivel csak akkor találkozhatsz, amikor eljött az ideje. Se előbb, se később. Ezért légy hálás, és ne aggodalmaskodj. Szóval ha megy, hagyd. Hagy menjen. Vagy ha épp nem megy, mert még nem is jött, legyél türelmes. Hidd el. Megéri.
Hogy miért? Először is mert tuti, hogy boldog leszel, ha kitartóan hiszel benne, hogy van Valaki. Ha tisztában vagy vele, hogy nyilván, kemény meló egy kapcsolat, de van Valaki, akivel minden klappolni fog. Másodszor pedig indulj ki a megkeseredett nagy átlagból. Ne legyél olyan, mint ők. Harmadszor pedig fenomenális érzés felháborítani azzal, hogy neked valóban összejött. Hogy az, amit más bekamuzik, nálad ott van, és boldog vagy.
Tudom, hogy nem könnyű. Én is ezzel szembesülök nap, mint nap, de egy dolog biztos: ha visszanézel, tök tiszta lesz, hogy mi miért történt veled. Persze, csak ha nyitott szemmel jársz – amit jelzem érdemes megtenni.
Hiszen az élet mindig figyel, hogy eléggé figyelsz-e …
A szobám még eléggé kaotikus, de még fér bele doboz és zacskó :) A szekrényekbe még nem pakoltam be, és a könyvespolcom is még a földön hever. Szerintem kell még egy hónap, hogy minden rendben legyen. Addig is be kell szerezni még egy szekrényt és egy íróasztalt, mert a számítógép jelenleg a padlón pihen.
Más. Ma újraolvastam Oravecz Nóra írását, idemásolom nektek:
Hősugárzó mindenkinek
Hiába titkoljuk, valahol a szívünk mélyén mindannyian azt várjuk, hogy egyszer majd jön egy normális Valaki, akivel aztán minden szédületes lesz. Az Élet, a hétköznapok, a szex, kábé tényleg MINDEN. Aztán meg mégsem jön, mert inkább küld maga helyett valakit. Hogy tanulj. Hogy később értékeld Őt. A tanulás meg néha fájdalommal jár, mert még az is lehet, hogy ez a kis mellékszereplő darabjaidra szed szét.
Valljuk be, mindannyian a szívünk mélyén lelki sérültek vagyunk. Ugyan melyikünk szívét nem törték még össze? Na, látod. Erről van szó. Csak épp sokan bezárkóznak, mígnem előbb, vagy utóbb azon kapják magukat, hogy egy sötét szoba közepén szorongatnak egy szál gyertyát, rettegve, hogy az kialszik. Hiába verik az ajtót kintről, főhősünk nem mer elindulni, hogy kinyissa, mert mi van, ha rátámad valaki. Vagy ha mire odaér az ajtóhoz, kialszik a láng. Akkor persze rögtön para van, mert így aztán tényleg egyedül marad a sötétben. Na meg benne van az is a pakliban, hogy a váratlan vendég egy olyan Valaki, akire már régóta vár. Aki aztán benyit, meglátja, hogy milyen káosz uralkodik „nála”, majd rémülten becsapja az ajtót, és továbbmegy. A gyertya pedig azzal a lendülettel kihuny. Talán örökre.
Sokan vagyunk, akik küzdünk azzal, hogy megnyissuk a szívünket. Tudom, rohadt nehéz, főleg, ha legalább egyszer már befagyasztották azt. Ha már kaptunk hideget. Ráadásul nem a -2 fokos fajtából, hanem a -20-asból, ami bőven elég ahhoz, hogy befagyassza a szíved – akár egy életre...
Jöhetnek aztán a kolosszális méretű hősugárzók, addig, amíg te nem határoztad el, hogy nade ácsi van, egyszer élünk, nehogy már -20 fokban, élő- halottként kínlódjak, ha a kellemes klímájú 30 fokban is süttethetem a hasam!!??, addig hiába van előtted a használati útmutató.
Úgy fogsz járni vele, mint én az Ikeás bútorokkal. Egyszerűen lúzer vagyok összeszerelésből. Ott a papír előttem, na meg a sok alkatrész, én meg pislogok, hogy most akkor mi van, míg végül segítség hiányában feladom. Nem sikerül, mert bosszankodom, hogy hogyan lehetek ilyen béna. Aztán meg rá pár napra lenyugszom, ránézek a papírra, és tök világos lesz, hogy minek hol a helye.
Egy dolgot érdemes szem előtt tartani. Felesleges a kapcsolatokon görcsölni, aggódni. Tök negatív energia, amivel még távolabb tartod azt, hogy megvalósuljon az, amit szeretnél. Bőven elég, ha elkönyveled magadban, hogy „ha mellettem a helye, úgyis visszajön”. Na meg még egy fontos dolog. Mindenkivel csak akkor találkozhatsz, amikor eljött az ideje. Se előbb, se később. Ezért légy hálás, és ne aggodalmaskodj. Szóval ha megy, hagyd. Hagy menjen. Vagy ha épp nem megy, mert még nem is jött, legyél türelmes. Hidd el. Megéri.
Hogy miért? Először is mert tuti, hogy boldog leszel, ha kitartóan hiszel benne, hogy van Valaki. Ha tisztában vagy vele, hogy nyilván, kemény meló egy kapcsolat, de van Valaki, akivel minden klappolni fog. Másodszor pedig indulj ki a megkeseredett nagy átlagból. Ne legyél olyan, mint ők. Harmadszor pedig fenomenális érzés felháborítani azzal, hogy neked valóban összejött. Hogy az, amit más bekamuzik, nálad ott van, és boldog vagy.
Tudom, hogy nem könnyű. Én is ezzel szembesülök nap, mint nap, de egy dolog biztos: ha visszanézel, tök tiszta lesz, hogy mi miért történt veled. Persze, csak ha nyitott szemmel jársz – amit jelzem érdemes megtenni.
Hiszen az élet mindig figyel, hogy eléggé figyelsz-e …
szerda, május 15, 2013
Költözködés part 2
Hát megtörtént, átköltöztünk. Az új helyen még elég sok a káoszos terület (köztük az én szobám), de napról napra jobb a helyzet. A költöztetők profik és kedvesek voltak, csak ajánlani tudom őket. Gyorsan levittek mindent, közben meg a még nem kipakolt szekrényeket elkezdtük kirámolni, így mindent el tudtak vinni, amit mi nem tudunk az autóval. A kis szobában mintha bombát robbantottak volna, szanaszét vannak a cuccok. Ezek többsége amúgyis kidobásra vár. Apropó nem kell valakinek egy kis szalvétagyűjtemény? Esetleg egy íróasztal alsósoknak, állítható magasságú asztallappal? Lesz még pár dolog, amit el lehet vinni ingyen vagy jelképes összegért. Persze, ha érdekel titeket.
Maradt még annyi hely a furgonban, hogy még a bicajok is befértek. A kipakolás is zökkenőmentes volt, a szűk folyosón is jól navigáltak a költöztetők, csak két kis helyen maradt nyoma a festésen, hogy arra jártak. A legnagyobb sérülést apuék okozták, amikor visszatették a helyére a bejárati ajtót (a költöztetők lekapták, aztán elfelejtettük visszatetetni). Az ajtófélfa feletti falrészből egy nagyobb darab letört, de szerencsére van gipsz és festék is :)
Már csak a maradék cuccok elszállítása maradt hátra. Szerencsére az autót visszakaptuk, így ez a része is könnyebb lesz :)
Maradt még annyi hely a furgonban, hogy még a bicajok is befértek. A kipakolás is zökkenőmentes volt, a szűk folyosón is jól navigáltak a költöztetők, csak két kis helyen maradt nyoma a festésen, hogy arra jártak. A legnagyobb sérülést apuék okozták, amikor visszatették a helyére a bejárati ajtót (a költöztetők lekapták, aztán elfelejtettük visszatetetni). Az ajtófélfa feletti falrészből egy nagyobb darab letört, de szerencsére van gipsz és festék is :)
Már csak a maradék cuccok elszállítása maradt hátra. Szerencsére az autót visszakaptuk, így ez a része is könnyebb lesz :)
péntek, május 10, 2013
Költözködés 1
Ma és holnap csúcsosodik ki a költözködés-mizéria. Az elmúlt 3 hétben az új ház körüli és belüli teendőket végeztünk, takarítottunk, megint takarítottunk. Megvolt a festés, a felső szint már kész. A földszinten kell még 1 takarítás. Nehéz munka, illetve inkább fárasztó. Ma van a dobozolás. Szerencsére nincs túl messze az új ház, szóval autóval sok dolgot át lehet szállítani. Már ha lenne autónk, mert éppen javítják. Történt egy kisebb baleset, nekiütközött egy busz a kocsi hátuljának, alaposan belapítva azt. Most kölcsönzünk egy autót. De mennyi cucc van! Nem is tudom, hogy fért be ekkora kis helyre ennyi minden. És fogy az idő... Holnap reggel jönnek a teherautóval, addigra ki kell üríteni a szekrényeket. Egyre nő a káosz. Remélem, minden rendben fog menni...
vasárnap, május 05, 2013
kedd, március 05, 2013
Nincsenek véletlenek
Ma rosszul ébredtem. Rossz kedvem volt, még zenét hallgatni sem volt kedvem a buszon. Aztán a Kökire érve megláttam egy ismerős arcot. Nagyon ismerős volt, és rögtön tudtam, hogy honnan, de nem tudtam megszólítani, mert már ment is el a pékségből, ahol én sorban álltam. Még követtem a szememmel, és láttam, hogy metróra száll. Gondoltam magamban, jó lenne utánanézni, hogy hogyan is hívják, mer a nevére már nem emlékeztem, a nicknevéből meg Malevil rémlett. Aztán mikor a munkahelyemre vivő buszra szálltam volna, ott láttam a megállóban, amint száll fel a járatra. Közeledtem hozzá, de a busz annyira tömött volt, hogy én már nem fértem fel rá. Ekkor letettem arról, hogy még látom. Hazafele hasonlóan szomorú kedvemben voltam. A buszon épp azon tanakodtam magamban, hogy hogyan is deríthetném ki a nevét, amikor a következő megállóban felszállt. Nem hittem el, hogy ilyen lehet. Mindenesetre megszólítottam, és kiderült, hogy ő az, akire emlékeztem az MTT 2005-ös várgesztesi táborából. Neki is ismerős voltam. Megtudtam, hogy Malendil volt akkoriban a neve, de már nem jár ilyen társaságban, nem rajong már Tolkienért. Beszélgettünk még egy jó darabon, míg több átszállással a Kökire nem értünk, ahol aztán mosolyogva váltam el tőle. Nem lehet véletlen, hogy oda és visszafele is vele utaztam. Érdekes és fura.
kedd, január 08, 2013
Elmúlik
Általános életelvem, hogy minden mulandó, semmi sem örök, és az idő valóban mindent megold. Ez gyakran eszembe is jut, ha rossz kedvem van, vagy szomorú vagyok, esetleg szenvedek valamitől. Aztán kb. 1 hónapja olvastam a tolkien.hu fórumán az alábbi történetet, amit veletek is megosztok:
Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,
mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:
Elmúlik
Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,
mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:
Elmúlik
kedd, január 01, 2013
Évzáró - évnyitó
Eltelt megint egy év, évről-évre egyre gyorsabban. Elővettem a határidő naplómat, és sorra veszem, mi is emlékezetes a tavalyi évben, először időrendben. Lejjebb pedig a lényegi rész olvasható - a legnagyobb hatású események.
Januárban volt LEP, emlékszem, nem sokat láttam belőle, mert 2 órát jegyet árultam, majd 2 óráig a büfében voltam. Idén nem is vállaltam semmi komolyt, mert most egy kicsit részt is akarok venni rajta.
20-án megtartottam életem első saját szervezésű "kocsmai" szülinapját. Ez nagy haladás, mert alapvetően nem vagyok szervező típus, pláne nem gondoltam, hogy bárki eljönne csak miattam, de sokan eljöttek, és nagyon örültem nekik :)
Olvasom, hogy tábszerv. talik voltak, TLV költségvetésről beszélgettem, szóval benne volt az MTT erősen a tavalyi évemben.
Február: MTT farsang a steampunk jegyében. Jól éreztem magam, rengeteget táncoltam jó partnerekkel :)
Majd március. A hónap legvégén volt egy nagy szülinapi parti az Apacukában, ami ugyancsak emlékezetes volt - egyrészt sajnos negatív értelemben.
Áprilisban táborhely-látogatás volt, a hónap végén pedig TLV döntő, jah és Beltaine :)
Május, június hm, sok-sok találkozás egyes emberekkel, felsőgödi napok, Tolkien szabadegyetem, Líthas.
Július - táborszervezés véghajrá.
Augusztus - MTT tábor
Szeptember - ismét több találkozás, kirándulások, újabb TLV szervezése, KÖMF szervezés.
Október - KÖMF Zebegényben, ismét remekül sikerült, gyönyörű időnk volt és sokat kirándultunk :) Egy hétre rá pedig már Írországban voltam.
November - belekezdtem pár új dologba (továbbképzés, szerepjáték)
December - Hobbit premier, Bécs, szilveszter.
2012-ből és az eddigi életemből toronymagasan kiemelkedik az írországi utazásom. Nem hittem volna, hogy valami ilyen nagy és hosszan tartó hatással lehet rám. Vallom, hogy ennél jobb nem lehetett volna. Minden összejött, szép idő volt, és a rossz időt is élveztük, mert élmény volt. Még mostanság is elkap néha az érzet, hogy ott vagyok Galwayben és éppen sétálunk be a belvárosba. Meg hogy szívem egy darabkája ott marad valahol Dún Aengus szikláinál. Hjaj.
2012-ben ért véget egy 3 éves kapcsolatom. Több hónapig tartott, mire nagyjából visszarázódtam magamba.
2012-ben 3 lakásügylet volt a családban - eladtuk nagymamám házát, vettünk neki egy lakást a nagynénémhez közel, és lefoglalóztuk az új házunkat. A 2013-as év második negyedéve a költözésről fog szólni.
Amit 2013-ban meg szeretnék tenni:
szépen berendezni (esetleg kifesteni) az új, immár saját szobámat,
újra elmenni Írországba - legalábbis megnézni A király visszatér film élőzenés változatát Dublinban,
egy jó tábort szervezni és élvezni,
sok időt eltölteni a barátaimmal,
fejlődni, több téren is.
Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben, örömekben és szeretetben teljes új évet kívánok, valamint mindenkinek azt, amit magának is kíván 2013-ra.
<3
Januárban volt LEP, emlékszem, nem sokat láttam belőle, mert 2 órát jegyet árultam, majd 2 óráig a büfében voltam. Idén nem is vállaltam semmi komolyt, mert most egy kicsit részt is akarok venni rajta.
20-án megtartottam életem első saját szervezésű "kocsmai" szülinapját. Ez nagy haladás, mert alapvetően nem vagyok szervező típus, pláne nem gondoltam, hogy bárki eljönne csak miattam, de sokan eljöttek, és nagyon örültem nekik :)
Olvasom, hogy tábszerv. talik voltak, TLV költségvetésről beszélgettem, szóval benne volt az MTT erősen a tavalyi évemben.
Február: MTT farsang a steampunk jegyében. Jól éreztem magam, rengeteget táncoltam jó partnerekkel :)
Majd március. A hónap legvégén volt egy nagy szülinapi parti az Apacukában, ami ugyancsak emlékezetes volt - egyrészt sajnos negatív értelemben.
Áprilisban táborhely-látogatás volt, a hónap végén pedig TLV döntő, jah és Beltaine :)
Május, június hm, sok-sok találkozás egyes emberekkel, felsőgödi napok, Tolkien szabadegyetem, Líthas.
Július - táborszervezés véghajrá.
Augusztus - MTT tábor
Szeptember - ismét több találkozás, kirándulások, újabb TLV szervezése, KÖMF szervezés.
Október - KÖMF Zebegényben, ismét remekül sikerült, gyönyörű időnk volt és sokat kirándultunk :) Egy hétre rá pedig már Írországban voltam.
November - belekezdtem pár új dologba (továbbképzés, szerepjáték)
December - Hobbit premier, Bécs, szilveszter.
2012-ből és az eddigi életemből toronymagasan kiemelkedik az írországi utazásom. Nem hittem volna, hogy valami ilyen nagy és hosszan tartó hatással lehet rám. Vallom, hogy ennél jobb nem lehetett volna. Minden összejött, szép idő volt, és a rossz időt is élveztük, mert élmény volt. Még mostanság is elkap néha az érzet, hogy ott vagyok Galwayben és éppen sétálunk be a belvárosba. Meg hogy szívem egy darabkája ott marad valahol Dún Aengus szikláinál. Hjaj.
2012-ben ért véget egy 3 éves kapcsolatom. Több hónapig tartott, mire nagyjából visszarázódtam magamba.
2012-ben 3 lakásügylet volt a családban - eladtuk nagymamám házát, vettünk neki egy lakást a nagynénémhez közel, és lefoglalóztuk az új házunkat. A 2013-as év második negyedéve a költözésről fog szólni.
Amit 2013-ban meg szeretnék tenni:
szépen berendezni (esetleg kifesteni) az új, immár saját szobámat,
újra elmenni Írországba - legalábbis megnézni A király visszatér film élőzenés változatát Dublinban,
egy jó tábort szervezni és élvezni,
sok időt eltölteni a barátaimmal,
fejlődni, több téren is.
Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben, örömekben és szeretetben teljes új évet kívánok, valamint mindenkinek azt, amit magának is kíván 2013-ra.
<3
szerda, december 26, 2012
Hobbit 3D HFR (48 fps)
Megnéztem ma A hobbitot 3D HFR-ben az Aréna plázában. Most láttam másodjára, elsőre a premieren néztem meg, feliratosan, 2D-ben. Nekem a mostani megtekintés nem adott túl sokat hozzá. A 3D jelen esetben nem volt számomra hű de látványos, csak a lepkés résznél. A magyar szinkron meg... hát, fura volt az angol hangok után a magyart hallgatni... Jó volt, hogy magyarul énekeltek, de még sokszor meg kell hallgatni, mire megértem minden egyes szavát. Thorin dalának elején tényleg furán hangzik, valahogy nem tiszta a hangja. A HFR-t eleinte úgy érzékeltem, mintha felgyorsulna a jelenet, beltérben aztán a filmsorozatokra hasonlított, míg kültéri jeleneteknél a természetfilmek képi világa jutott eszembe. Még szokni kell ezt a technológiát. Legközelebb IMAX 3D-ben szeretném megnézni, az avataros tapasztalataim alapján ott jobban kijön a 3D látvány nekem.
hétfő, december 24, 2012
Wish upon a star
Mindenkinek olyan karácsonyt kívánok, amilyet magának kívánna, teljes szívemből.
"The greatest thing you'll ever learn is just to love and be loved in return."
"The greatest thing you'll ever learn is just to love and be loved in return."
szombat, december 15, 2012
A Hobbit - benyomások
A premieren láthattam a feliratos 2D-s verziót az Aréna plázában, sok jó MTT-ssel együtt. Különösen tetszett, hogy mögöttem Ratz kommentált, beszólt :)
Röviden a véleményem: másra számítottam.
Aminek örültem: a Középfölde érzet megvolt, ismerős helyek, személyek kicsit máshogyan, mint eddig. Tetszett, hogy kiemelték a törpök indokát, hogy miért is mennek Ereborba. Régen olvastam A hobbitot, de nem emlékszem, hogy ott ez kiemelt szerepet kapott volna.
Nem tetszett, hogy Radagast nagyon furcsa lett. Furának kell lennie, csak én ezt kicsit másként képzeltem el. A nyulas szánjáról ne is beszéljünk. Ahogyan Thranduil hátasáról sem. Ez a kettő tiszta "wtf feelinget" adott. Nem illik oda. Ahogyan a Necromancer sírjának említése, meg hogy odakerült egy morgultőr... Ezt csak simán nem értettem.
Martin Freeman nagyon jó Bilbó lett szerintem, igazán jól alakította a szerepet. Hasonlóan Thorinhoz.
Egy kicsit engem is zavart, hogy itt-ott sok a számítógépes munka, mármint hogy látszódott, hogy az ott megcsinált, de enélkül nem lenne film sem.
A kőóriások érdekes betoldás, nem hinném, hogy kellett volna, de legalább még egy adag izgalom a filmben...
Nekem tetszettek a goblinok, bár kicsit viccesre sikeredtek. De a könyvben is ilyenek.
Valamit biztos kihagytam. Jah igen, meg fogom nézni legalább még egyszer :) Kíváncsi vagyok a 48 fps-re. Meg persze a magyar szinkronra. Aztán majd írok még :)
Röviden a véleményem: másra számítottam.
Aminek örültem: a Középfölde érzet megvolt, ismerős helyek, személyek kicsit máshogyan, mint eddig. Tetszett, hogy kiemelték a törpök indokát, hogy miért is mennek Ereborba. Régen olvastam A hobbitot, de nem emlékszem, hogy ott ez kiemelt szerepet kapott volna.
Nem tetszett, hogy Radagast nagyon furcsa lett. Furának kell lennie, csak én ezt kicsit másként képzeltem el. A nyulas szánjáról ne is beszéljünk. Ahogyan Thranduil hátasáról sem. Ez a kettő tiszta "wtf feelinget" adott. Nem illik oda. Ahogyan a Necromancer sírjának említése, meg hogy odakerült egy morgultőr... Ezt csak simán nem értettem.
Martin Freeman nagyon jó Bilbó lett szerintem, igazán jól alakította a szerepet. Hasonlóan Thorinhoz.
Egy kicsit engem is zavart, hogy itt-ott sok a számítógépes munka, mármint hogy látszódott, hogy az ott megcsinált, de enélkül nem lenne film sem.
A kőóriások érdekes betoldás, nem hinném, hogy kellett volna, de legalább még egy adag izgalom a filmben...
Nekem tetszettek a goblinok, bár kicsit viccesre sikeredtek. De a könyvben is ilyenek.
Valamit biztos kihagytam. Jah igen, meg fogom nézni legalább még egyszer :) Kíváncsi vagyok a 48 fps-re. Meg persze a magyar szinkronra. Aztán majd írok még :)
hétfő, november 19, 2012
Világok
Ma eléggé furán éreztem magam reggel. Talán álmodhattam valamit, mert reggel arra keltem, hogy idegesen görcsöl a gyomrom. És ez egész nap elkísért. Csak akkor feledkeztem el róla, amikor olvastam. Most épp Philip Pullman könyvét olvasom, A borostyán látcsövet. Ez is egy világ, amiben el lehet merülni, és ahány könyv, annyi világ. És van egy másik is. Mostanában elkezdtem játszani a LOTRO-val (Lord of the Rings Online). Ez az ingyenes online játék Tolkien Középföldéjén játszódik, illetve annak egy jóval kibővített térképén. Egy karakterrel indulhatunk, amivel különböző feladatokat teljesítve végig lehet kísérni A Gyűrűk Ura történetét és sok-sok mellékszálat végigkövetni. El lehet veszni ebben a világban is...
szerda, november 07, 2012
Élménybeszámoló - Írország
Le kell írnom, mert még aránylag friss az élmény. Írország. A repülőút csodás volt, nem is aludtam, a könyvemben (Gerald Durell: Családom és egyéb állatfajták - köszi, Tünde!) is csak pár oldalt haladtam. Ez volt életem harmadik repülőútja. A felszállást szeretem a legjobban, ahogy az a hatalmas gép (Airbus A320-assal repültem) felgyorsul, hogy a levegőbe emelkedjen... Először a tolóerő, aztán a liftezés a gyomorban, ahogy egyre feljebb emelkedünk. A gép este 8 után szállt fel, tehát már teljesen sötét volt. Viszont annyira szépek voltak a fények! A felszállásnál szivárványszínű jelzőfények égtek a repülőtér aszfaltján. Tátva maradt a szám a csodálkozástól. Aztán ahogy felemelkedtünk, a környező települések és az utak fénye, mint megannyi narancssárgás fényben derengő pókháló-szövet... Nagyon szép volt.
Aztán a leszállás után rengeteg folyosón áttrappolva jutottam a vámhoz, aztán a csomagfelvétel után a kapuban Thereon várt. Együtt kerestük meg a buszt, ami elvitt minket Dublin belvárosába, aztán némi séta után megtaláltuk a Four Courts Hostelt. Itt gyorsan megkaptuk a helyünket, majd némi beszélgetés után aludni tértünk.
Másnap 10 körülre vártuk Alewet, tehát ráérősen megreggeliztünk, majd a lepakolás után elindultunk várost nézni Alew vezetésével. Megnéztünk egy nagy adag látnivalót (Christ church, Guiness gyár, Book of Kells...), fényképeztünk sokat. Párat ideteszek az én képeim közül:
A Trinity College egyik épülete.
Christchurch templom
Guiness-gyár
Dublin castle
Aztán immár október 28-án folytattuk a dublini sétát a további látnivalókkal (Jameson gyár, múzeumok egy része - már amelyik vasárnap délelőtt nyitva volt...). Aztán délután felvettük a csomagokat és irány az O2, ahol A Gyűrűk Ura Két Torony részét vetítették óriás kivetítőn és mindehhez egy komplett szimfonikus zenekar és kórus játszotta, illetve énekelte a filmzenét. Hát valami fantasztikus élmény volt! Szó szerint tátva maradt a szám. Leírhatatlan, szavakkal kifejezhetetlen volt. Nagyon-nagyon.
Egyre idősebb Jameson whisky-k.
Ezt láttuk a koncert előtt.
Aztán míg mi a koncerten voltunk, Alew elütötte az időt egy kávézóban. A koncert után azonban hiába hívtuk, nem volt kapcsolható. De szerencsésen egymásra találtunk, majd erőltetett séta a buszmegállóhoz. Fel a buszra, irány Galway. Séta Thereon albérletéhez (laza fél óra), majd alvás.
Másnap sokáig aludtunk, majd hármasban elmentünk egy kicsit várost nézni Galwaybe. Nem nagy város, szóval gyorsan bejártuk.
A dublini katedrális belülről.
A dublini egyetem épülete.
Aztán 30-án irány a Moher-sziklák. Útközben rengeteg kőkerítést és birkát láttunk, sok köves hegyet, fa sehol. Megálltunk egy dolmennél, ahol iszonyatosan fújt a szél és esett az eső, szóval épp csak párat fotóztunk, majd futottunk vissza a buszhoz. A szikláknál is borzasztó szél fújt, Alew bele is feküdt és majdnem elvitt minket. Nagy élmény volt, pedig elég vacak időjárást kaptunk. A buszpályaudvaron búcsút vettünk Alewtől, aki másnap indult vissza Magyarországra.
Moher-sziklák
31-én pihinapot tartottunk, sokáig aludtunk, elkészítettük a "Thereon is coming" videót, ami tök jó lett :) Este végül nem mentünk ki halloweent nézni, hanem VEZ-eztünk, Thereon simán megvert :D
November 1-én csütörtökön Connemarába mentünk, megnéztük a Kylemore apátságot. Ez is jó volt, bár az időjárás megint esősre fordult, így az apátsághoz tartozó kertet meg sem néztük.
Kylemore apátság épülete
Egy igazi ír birka Guinesst iszik :)
November 2. Aran-szigetek, Inishmore. Dún Angus (Dún Aonghasa) - wow. A legnagyobb élmény. Itt végérvényesen beleszerettem az óceánba és Írországba. Youtube-on rákerestem, én is ezt láttam:
Egy rozsdás halászhajó
Kilátás a Dún Angusról. Olyan, mintha a Moher-sziklákra nézne :)
November 3. - pihinap, kis séta, óceánban tapicskolás, kagylógyűjtés :)
A teljes november 4-e utazással telt el. Nagyon fájt a szívem, hogy mindezt a csodát ott kellett hagynom. Sírtam is persze. 10:15-kor Galway buszpályaudvarról indultam haza, 3 óra múlva már a dublini reptéren voltam. Itt még beszereztem ajándékokat (főleg édességet), meg sajnos megláttam ezt, és nem tudtam otthagyni:
Majd 15:10-kor felszállt a gép, és a lenyugvó nappal a hátam mögött repültem délkeletnek. A felhőzónán túlemelkedve mintha újabb óceán felett szálltam volna, varázslatos látvány volt a felhőtenger a kimagasló felhőszigetekkel. Aztán idővel minden elsötétült, lement a nap, az utolsó sugarai még égővörösre festettek egy különösen magasra emelkedő felhő-hegyvonulatot. Budapest felett viszont újabb csodákat láttam: meglepve ismertem fel, hogy alattam a kivilágított Parlament, a vár, a hidak vonulnak el lélegzetelállítóan. A földet érés után sokáig kellett a csomagokra várni, majd a kijáratnál Anyum, Zsu és Sú vártak, Zsu egy Patiszon feliratú lappal :) Nagyon örültem, hogy kijöttek elém.
Száz szónak is egy a vége: visszamegyek.
Aztán a leszállás után rengeteg folyosón áttrappolva jutottam a vámhoz, aztán a csomagfelvétel után a kapuban Thereon várt. Együtt kerestük meg a buszt, ami elvitt minket Dublin belvárosába, aztán némi séta után megtaláltuk a Four Courts Hostelt. Itt gyorsan megkaptuk a helyünket, majd némi beszélgetés után aludni tértünk.
Másnap 10 körülre vártuk Alewet, tehát ráérősen megreggeliztünk, majd a lepakolás után elindultunk várost nézni Alew vezetésével. Megnéztünk egy nagy adag látnivalót (Christ church, Guiness gyár, Book of Kells...), fényképeztünk sokat. Párat ideteszek az én képeim közül:
Aztán immár október 28-án folytattuk a dublini sétát a további látnivalókkal (Jameson gyár, múzeumok egy része - már amelyik vasárnap délelőtt nyitva volt...). Aztán délután felvettük a csomagokat és irány az O2, ahol A Gyűrűk Ura Két Torony részét vetítették óriás kivetítőn és mindehhez egy komplett szimfonikus zenekar és kórus játszotta, illetve énekelte a filmzenét. Hát valami fantasztikus élmény volt! Szó szerint tátva maradt a szám. Leírhatatlan, szavakkal kifejezhetetlen volt. Nagyon-nagyon.
Aztán míg mi a koncerten voltunk, Alew elütötte az időt egy kávézóban. A koncert után azonban hiába hívtuk, nem volt kapcsolható. De szerencsésen egymásra találtunk, majd erőltetett séta a buszmegállóhoz. Fel a buszra, irány Galway. Séta Thereon albérletéhez (laza fél óra), majd alvás.
Másnap sokáig aludtunk, majd hármasban elmentünk egy kicsit várost nézni Galwaybe. Nem nagy város, szóval gyorsan bejártuk.
Aztán 30-án irány a Moher-sziklák. Útközben rengeteg kőkerítést és birkát láttunk, sok köves hegyet, fa sehol. Megálltunk egy dolmennél, ahol iszonyatosan fújt a szél és esett az eső, szóval épp csak párat fotóztunk, majd futottunk vissza a buszhoz. A szikláknál is borzasztó szél fújt, Alew bele is feküdt és majdnem elvitt minket. Nagy élmény volt, pedig elég vacak időjárást kaptunk. A buszpályaudvaron búcsút vettünk Alewtől, aki másnap indult vissza Magyarországra.
31-én pihinapot tartottunk, sokáig aludtunk, elkészítettük a "Thereon is coming" videót, ami tök jó lett :) Este végül nem mentünk ki halloweent nézni, hanem VEZ-eztünk, Thereon simán megvert :D
November 1-én csütörtökön Connemarába mentünk, megnéztük a Kylemore apátságot. Ez is jó volt, bár az időjárás megint esősre fordult, így az apátsághoz tartozó kertet meg sem néztük.
November 2. Aran-szigetek, Inishmore. Dún Angus (Dún Aonghasa) - wow. A legnagyobb élmény. Itt végérvényesen beleszerettem az óceánba és Írországba. Youtube-on rákerestem, én is ezt láttam:
November 3. - pihinap, kis séta, óceánban tapicskolás, kagylógyűjtés :)
A teljes november 4-e utazással telt el. Nagyon fájt a szívem, hogy mindezt a csodát ott kellett hagynom. Sírtam is persze. 10:15-kor Galway buszpályaudvarról indultam haza, 3 óra múlva már a dublini reptéren voltam. Itt még beszereztem ajándékokat (főleg édességet), meg sajnos megláttam ezt, és nem tudtam otthagyni:
Száz szónak is egy a vége: visszamegyek.
kedd, október 16, 2012
Utazás
A következő hétvégén Zebegény, az azt követőn pedig Írország. El tudnám viselni :)
Zebegényen KÖMF lesz, az MTT őszi talija, a kirándulós csapatot fogom Maglorralelveszejteni elvezetni az erdőben :) Az időjárás jónak ígérkezik, már alig várom!
A másikat meg még annyira - Írország, még kimondani is jó :) Pénteken megyek, második vasárnap jövök. Dublin és Galway a biztos pont, ezeken belül és körül sok-sok látványosságot meg szeretnék nézni. Pl. ezt élőben:
a Trinity College-ben :)
Zebegényen KÖMF lesz, az MTT őszi talija, a kirándulós csapatot fogom Maglorral
A másikat meg még annyira - Írország, még kimondani is jó :) Pénteken megyek, második vasárnap jövök. Dublin és Galway a biztos pont, ezeken belül és körül sok-sok látványosságot meg szeretnék nézni. Pl. ezt élőben:
a Trinity College-ben :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
