Álmok

Táboros álom - nem az első, nem az utolsó... Már hónapokkal ezelőtt álmodtam MTT táborról, mindenfélét, össze-vissza, de ez a mostani eléggé összefüggő maradt.
Tehát már a táborban voltunk, az első vagy a második napon. Az első csapatalkalmat valahogy kihagytam, gondolván arra, hogy a kirándulósok amúgy is elfoglalják majd magukat. Egy patak mellett voltam, ami fölé fa hajlott, arra másztam fel. Aztán megnéztem a felső folyást, és ott már messziről láttam, hogy úgy zubog a víz, mintha egy bővizű hegyi patak zúgója lenne. Lejjebb viszont nyugodt volt, egészen egy vízesésig. Aztán jött a csapat - valahogy megtaláltak. De csak beszélgettünk. Aztán visszamentem a házba, ami jókora volt, egylégterű, és a legtávolabb volt a zuhanyzóktól. Itt a wc eldugult, ezért az egész ház alja megtelt szutyokkal. Mentem szólni az egyik táborvezetőnek, de nem találtam. És végig azon aggódtam, hogy akkor most holnap tudok-e majd menni kirándulni. Nem volt jó. Szerintem már izgulok a tábor miatt :D

Amúgy azt álmodtam ezután (azt hiszem, felébredtem közben), hogy egy kórház-félében vagyok, amolyan kutatócentrum, okos gyerekek számára (utólag kicsit a Kaméleon filmsorozatra emlékeztet - emlékszik még arra egyáltalán valaki?). Ezt az épületet megtámadták, puskákkal lövöldöztek, helikopterrel menekültünk.
Az elfoglalt részt már használták is, én megkerestem a gyerekeket (és csibéket?), hogy kivigyem őket, de csak 4-et találtam, és át kellett mennem a másik szárnyba, mert tudtam, hogy ott vannak a többiek. Odafele menet a "frontvonalba" kerülten és egy sor lövedék süvített el mellettem, míg átjutottam. Fehér köpenyben voltam, és nem tűntem fel. Egy nagy aulába értem, felmentem a lépcsőn, de ott megállított egy nővér, hogy át kell öltöznöm, ha tovább akarok menni. Újra lementem, és kerestem az öltözőt, de nem találtam. Egy másik lépcsőn is felmentem, ahol ugyancsak megállított egy másik nővér, de ő nem volt annyira határozott, és nem tudta, hogy hol az öltöző. Jött egy orvos is, és beszélgettünk, hogy akkor most átengednek-e kivételesen, vagy sem. Én meg tudtam, hogy lassan kifogyok az időből, és kudarcot vallok a mentésben. Majd felébredtem.