kedd, augusztus 18, 2009
Valahol Európában: Éva és Hosszú dala
Mondják, jobb idő lesz,
Néhány hét és itt a nyár.
Nincs egy jó kabátod, pedig minden éjjel fagy még,
Hideg van, magadra is vigyázhatnál.
Nem tudom, mit érzek,
De tőled más lett az egész.
Én is megváltoztam, és már nem zavar, hogy nézel,
Hogy itt vagy mellettem, és néha hozzám érsz.
Amit mondanék, mind hazugság,
Még soha nem kerestem erre szót.
Tudod, az elveszettek nem tudják,
Hogyan is kell kimondani a jót.
Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!
Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak tőled függ, és bármi lehet az álmunkból.
Mindent elvesztettem,
Sokszor most is félek még.
Nekem semmi sem volt,
Csak egy elmosódott emlék,
De érted azt hiszem, hogy bármit megtennék.
Amit megtanultam, mind hazugság.
Aki vigyázott rám, már nincs velem.
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezhet a védtelen!
Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!
Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak tőled függ, és bármi lehet az álmunkból.
És nézz csak rám!
Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak tőled függ, és bármi lehet az álmunkból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Bármi, de a valóság biztosan nem. Akkor senki sem álmodna, vagy mindenkinek állandóan csak rémálmai lennének. Az álom pont arra való, hogy a valóságot tudat alatt olyanná formáljuk, amilyennek látni, hallani, érezni szeretnénk.
Evvel azért vitatkoznék, de nem ezen a helyen.
Szerintem az álom csak arra való, hogy az agy rendezze az emlékeit. Ezért is nem tulajdonítok nekik nagy jelentőséget. Az hogy valaki hogy éli meg az álmait, az tényleg a tudatalattijától függ, és ebből lehet következtetni azért pár dologra. :P
Állok elébe, de ne feledd, hogy ilyesmikben nehéz meggyőzni. :D
Megjegyzés küldése