Egy vers

Csak épp eszembe jutott erről a képről.
ADY ENDRE: ÚJ VIZEKEN JÁROK

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.

Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.

Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.

Vége...

Nah igen, szerintem ez volt életem leghosszabb vizsgaidőszaka. Nem emlékszem, hogy a többit is ennyire megsínylettem volna... Pedig még csak nem is volt jó idő odakint, hogy csábítson.
Az utolsó vizsgáról már tegnap letettem, nem tudtam rá felkészülni. Közbejött ez-az, a végére hagytam stb... Végül 8-ból 2 vizsgám nem lett meg (a ki nem állhatott szerves meg a mai "kaszt" becenéven futó tárgy). De nem oly rossz az átlagom... viszont következő félévben előreláthatólag 10 vizsgám lesz + 1 szigorlat :D Ajvé, és még jóidő is lesz a vizsgaidőszakban :) Hogy fogom én azt abszolválni? :)
Mindegy, most 1 hét pihi, illetve elmászkálás :D Minden napra tervezek vmit, mert most akarom bepótolni az elmúlt 2 hónapot. Kori, film, séta, miegyebek :) És még a nap is süt :) Juhú :)

Nosztalgia

A mai "érdekeshonalpok-egyperces"ben találtam ezt a linket:
Játékmúzeum

És itt megtaláltam a leltárban említett kutyámat, aki a Vaki névre hallgat (azért lett Vaki, mert vakkant, ha megnyomjuk a hasát): :)



Jajj, meg még pár jó dolog, ami ismerős :) Macik, kártyák, NDK rulett :D

9 dal

Jééé, most találtam rá egy "blogláncra" amit anno nem vettem észre - nem volt sok időm ugyanis blogokat olvasni. Gillztől kaptam a felkérést kb 1 éve :D És minderre Rabyn blogján leltem rá, egy mostani komment alapján. Szóval van története :D A lényeg, hogy 9 zeneszámot kell kiválasztani, és vmit írni hozzá. Nah, ha majd' 1 éves késés után is, de azért teljesítem :)
Hm, hm, nem is olyan könnyű...
1, Enya - May it be (The Lord of the Rings - The Fellowship of the Ring)
Ez azért, mert elsőre megtetszett, és ez a szám ébresztet rá arra, hogy jé, azt a számot is, amit már mióta szeretek, Enya énekli... azóta szinte az összes számát meghallgattam :) És mindig nagyon tetszenek.
2, Nightwish - Dark Chest of Wonders
Igazából mostanában ritkábban hallgatok Nightwisht, de ez a szám mindig mosolyt csal az arcomra. Az utolsó refrén hangszerelése hat rám így :)
3, Blind Guardian - Nightfall in Middle-Earth album
Tudom, ez nem egy szám, de ezeket a számokat kedvelem :) When sorrow sang, Noldor, Time stands still, The Curse of Feanor...
4, Haggard - Final Victory
Ez a legújabb kedvenc, érdemes Haggardot hallgatni :)
5, Sólyomfi Nagy Zoltán - Hazám
Nem sokan ismerik, amolyan táltos énekeket énekel :) Tőle is több dal tetszik...
6, HIM - In Joy and Sorrow
Ezt a számot már nagyon régen ismerem, azóta is elő-előveszem.
7, Yann Tiersen - Comptine d'un autre été: L'aprés midi
Az Amelie csodálatos életének filmzenéjéből egy szám. Csak zongora, de engem nagyon megfogott. Hallgassátok meg!
8, Emberek - Tábortűz
Régi táborok, tábortüzek...
9, Zorán - A szerelemnek múlnia kell
Magáért beszél (...dalol).

Biztos kihagytam sok kedvencet, vagy meghatározót, vagy jót, de most hirtelen ennyi. Legközelebb majd kiegészítem :)
Jah, és aki olvassa, írja meg (ha még nem tette meg egy éve :)) az ő 9 dalát :)

Leltár

Leltár miatt zárva - olvasod ajtómon. De azért megszokásból vagy csak véletlenül lenyomod a kilincset - és meglepetésedre enged a zár. Bekukkantasz, egy padlószőnyeges szobát látsz, tele mindenféle tárggyal, ahogy a kinti fény rávetül. Lassan belépsz, felkapcsolod a lámpát, majd becsukod az ajtót. Körbenézvén először úgy tűnik, még nem készült el a leltár, de ahogy jobban megnézed, egyfajta rendezettségre lelsz. Rögtön az ajtó mellett egy zöld füzetet veszel észre. Belelapozol. Ezt olvasod:

LELTÁR
22 év, 8035 nap, 385680 óra...
Ebből:
- 2 év óvoda
- 6 év 2 iskola
- 6 év gimnázium
- 4 év egyetem (folyamatban)
Tárgyak (időrendben):
- 1 virágos takaró
- 1 plüss kutya
- 1 pislogós baba
...

Majd hosszú felsorolás következik, de ez téged nem érdekel, leteszed a füzetet, inkább körbenézel. A falak mentén polcok és szekrények vannak, a plafonon lovas plakátok és rajzok, a szoba túlvégén a jobb sarokban rengeteg plüssállatka, mellette négy pad. A plüssök és babák egy takarón fekszenek, melyen halványan kék is rózsaszín virágokat fedezel fel. A puha kutyák, lovak, delfinek tetején egy plüss borz trónol. Rögtön mellette egy kis pad, apró piros székkel. A padon színes zsírkréták, egy kis pohár vízzel és sok rajz, mindegyik sarkában egy sárga csibe. Egy-két fénykép, keresztnevek. A következő padon ceruzák, tollak, szolfézs füzet, egy nagyobb pohár, félig tele vízzel, olvasókönyv, vonalzó, matematika könyvek, egytől hatig, Hegedűiskola és a földön egy hegedűtok. Aztán ezek mellett egy nagyobb asztalon még füzetek, némelyiken 1-2 szívecske, lapok, körzők, könyvek, egy üveg vízzel, fényképek, nevek... Vigyázz, ráléptél egy lapra: "gratulálunk, felvételt nyertél a BME-VEK vegyészmérnöki szakára". Ezt a harmadik padon levő kupac tetejére teszed, ott jó helyen van, lezárva azt a korszakot. Itt nagyobb szünet, egy egész más világ: lapok lapok hátán, egyiken egy nagy szív, számos fura képlet, 1-2 könyv, egy index, sok toll, kémcsövek, lombikok, furcsa foltos köpeny, kóruskották és ismét pár fénykép, sok új arc.
De egy, akinek a képe mindeddig végigkísért: Zsuzsanna, azaz Nieriel. De ez már egy másik történet.
És ismét egy üveg, félig vízzel. Jobban megnézed. Nem tiszta víz. Könnyek... Alatta egy cetli, elolvasod:

esőcsepp-könnyem legördül arcomon
majd sós társai követik ez úton
magamban sírok, csendben, halkan
nehogy a világot megzavarjam. (P)

Jobbra fordulsz, itt egy nagy könyvespolcot látsz, rengeteg könyvvel: A kis herceg, Micimackó, Mikszáth, kötelezők, L.L.L., Goldenlane, Asimov... Pillantásod arrébb vándorol. Egy külön szekrényben Tokien: A gyűrűk ura, A szilmarilok, A babó, alatta számos kép, "MTT" és "Synithos" felirattal, nevekkel: Peredhil, Ratzkha, Eldamyn, Artemisz, Ankalimon, Cueddo, gilz, Kincső, Estel, Lamy, Drímör, Rabyn, icke, Ery... Emericus. A saját nevedet is megpillantod.
Itt vannak az utolsó három év nyarának tábori emlékei is: szürke sál, ezüst sál, mélylila kendő. Igen, három nép: Andustar, Szürkerévi tündék, Ezüstkristály.
Most hátat fordítasz ezeknek, és a szemközti falon sok-sok apró mütyürt veszel észre: lovak, kicsi dísztárgyak, tobozok, szárított levelek, kövek, nyakláncok, karkötők... Az egyiket én fűztem gyöngyből Csödén, egy kis zalai faluban egy kézműves táborban, egy másikat meg a barátnőmtől, Lantasírieltől, Anikótól kaptam.
E mellett videó- és magnókazettákat, CD-ket, DVD-ket pillantasz meg. Az alsó polcokon Tom és Jerry, Hupikék törpikék, Vuk, Este jó... Feljebb A gyűrűk ura, Star Trek, Mátrix, Táncoló talpak, Equilibrium, After Crying, Sólyomfi, Blind Guardian, Enya és még sok ismerős és ismeretlen cím.
Ettől balra egy sötétbarna szekrényt látsz, kinyitod csikorgó ajtaját. Orvosi igazolásokat, ragtapaszokat és egy gipszet látsz az alsóbb polcokon. A legfelsőn, ami egyben a legnagyobb is hosszú, átlátszó műanyag csöveket, egy üvegben sötétvörös folyadékot és lapokat pillantasz meg. Az utolsó lapon ezt olvasod: kórházi zárójelentés;... pneumothorax. Bár csak tíz nap volt, de... sokkal többnek tűnt... Becsukod a szekrényt, és még a kulcsot is elfordítod a zárban. Úgy érzed, ennyi elég is mára. Elindulsz kifelé. A leltáros füzet hátoldalán még meglátsz néhány sort:

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már. (J. A.)

Leoltod a villanyt, kilépsz az utcára és folytatod az utadat másokhoz...

"Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.
Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink, és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk.
Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk javainkat, de csökkentettük értékünket.
Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
Tudjuk mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét.
Éveket adunk az életnek, nem pedig életet az éveknek.

Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.
Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.
Megtanultunk rohanni, de várni nem.

Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezések és a lassú emésztések kora, a nagy emberek és kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és sekélyes kapcsolatok időszaka. A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak, nyugtatnak, ölnek.

Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban és kevés a raktárban.

Olyan időszak, amelyben a technika eljuttatja hozzád ezt az írást, te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal, vagy csak egyszerűen kitörlöd.
Az élet nem azzal mérhető, hogy milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk."

Ezt még nagyon régen, talán e-mailben kaptam, vagy talán a töri teremben levő kinyomtatott oldalt másoltam le... Mindegy, azóta is eszembe jut. Oszd meg másokkal, most is aktuális. És sajnos még jó pár évig az lesz...
Megtaláltam az eredetét: cikk

Tanulgatás

Öhm, eléggé egysíkúak a napjaim, jobbára tanulással ill. nem tanulással telnek. 8-9 körül kelek, reggelizek, tanulok, ebédelek, 8-9 körül abbahagyom a tanulást. Mondjuk ma kimozdultam itthonról, mentem ellenörző röntgenre, illetve mentem volna, ha nálam lettek volna a leletek (lehetőleg minden rtg felvétel) és ha előre megbeszélt időpontra jöttem volna. Most kaptam papírt, amin kérik a leleteket, meg egy időpontot feb. elejére. De ez se biztos, mert nagy náluk a felfordulás, és majd telefonáljak rájuk, nehogy feleslegesen menjek el... még jó hogy közel van, nem vesztettem sokat. De lehet, hogy végül a Bajcsyba megyünk vissza, mert ott fél perc alatt végzünk...

Még egy vizsga

Ipari katalízis. Szóbelire számítottunk, ehelyett írásbeli volt, de meglett 4-esre :) Hepi :)
Már "csak" 2 kell, talán a 2 legnehezebb...

Olvasgattam

Túl sötét van a tanuláshoz... Nem szeretem az éles lámpafényt...
Olvasgattam...
Emericusnak is...

Egy régi nóta...

Énekelsz egy régi nótát (Bojtorján)

Énekelsz egy régi nótát
S azt mondod, sokért nem adnád
Hogyha visszajönnének azok a szép idők
{...}

Minden korban van valami
Ami akkor és ott jó
És éppen attól válik széppé
Hogy vissza nem hozható
{...}

Megmarad nekünk néhány dal
Ami emlékeztető
Hogy az életünknek nincs refrénje
Nem ismételhető