...meg netezek még. Olvasgatok blogokat, játszom szabadulós játékokat. De mire fel? Meleg van... mondjuk ez nem újdonság.
-
Egy szobában lakunk Öcsémmel. Ő most itt mellettem szerelgeti a másik szgépet. Örülök, hogy ilyen öcsém van. Mindig odaenged az egyik géphez (főleg mert fizikai lehetetlenség, ha két külön szobában vannak) és mert elmosogat és porszívózik. Én meg vasalok és felmosok. Már ha megkér rá Anyu :) Sajnálom azokat, akiknek rossz kapcsolata van a családtagjaival... Egy jó család a legfontosabb dolog, nélküle az ember nagyon magára hagyott lenne...
-
Holnap is megyek vezetni, utána meg Emericusszal találkozom. Jó lenne elmenni vhova együtt - kirándulni egy jót, nyaralni - de nem fog összejönni...
-
Mások már egészen máshol tartanak... Eldöntötték, hogy együtt élik le az életüket. G. és H. meg persze az egyetemi barátaim, Gabi és Sanyi meg Andi és Ádám...
Nekem vajon sikerülhet...?
péntek, augusztus 22, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Szia,
miért ne sikerülne a házasság Pati? Mi ez a letörtség? Remélem azért csak ideiglenes. Kár hogy élőszóban nem vígasztalhatlak. Kár hogy nem beszélhetünk.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó feleség és anyuka leszel!...és ilyen fiatalon is.
Azért remélem minél hamarabb összeházasodsz Emericus-sal mert lehet érezni az írásokból, hogy nagyon szeretitek egymást. Szívből gratulálok! Úgy látszik megtaláltad Ő-t. Javíts ki ha tévedek.
"Ne csüggedj,
Hisz minden elérhető,
Ha van benned bátorság, hit és
Szeretni erő"
Egy baráti ölelés
Goethe
UI: Boldog névnapot hétfőre! ÉLJENEK A PATRÍCIÁK!
Köszönöm a mobilfeltöltést.
Nem akarlak többé bántani avval hogy kereslek: nem tudtam hogy idegesítelek. Most biztos én vagyok a Rossz.
Békét szeretnék én is, nem is kerestelek (eddig)
és vannak barátaim és a családdal is remekül kijövök, jól érzem magam nélküled is. Csak olvastam a blogodat és elindított bennem egy sajnálatot, részvétet meg akartalak vígasztalni, ahogy te is megvígasztaltál engem, bár az igazi élőszóban lenne.
Ne haragudj rám emiatt igyekszem magam visszafogni és felejteni téged.
Ezek után nyugodtan arcul vághatsz, talán igazad volna...
Dani
Ha most a hozzám írt kommentedre azt mondom, hogy a tiéd is, akkor az olyan, mintha csak udvariasságból lenne, de egyébként tényleg - nem olyan feltűnősködően, mint az enyém, szóval magamtól valósznínűleg nem jutott volna eszembe szóvá tenni, de kifejezetten barátságos, ráadásul úgy, hogy ez nem megy a tökéletes olvashatóság rovására :D
Emlékszel még a "Változások hajnala" című bejegyzésemre? Akkor azt írtam, hogy ha elég erősen vágysz rá, és mindent megteszel érte, akkor sikerülni fog. Másrészt én hasonlóra vágytam erősen, és még most is határozottan jó úton haladok felé. Egyre biztosabb, hogy végre az én időm is eljött. Viszont én téged a családügyben irigyellek kissé. Nálam még mindig gondok vannak, ha nem is annyi, mint eddig. :( Na mindegy, térjünk vissza arra, amit mondani szerettem volna: én most tartok a legnehezebb időszakom kezdetén, de tudom, hogy az én csodás hercegnőm megvár, és tudom, hogy nagyon szeret. Ha te is ilyen erősnek érzed a kettőtök közti vonzalmat, akkor szerintem hamarosan díszuniformisban találkozunk, és kard helyett díszes pálca lesz a kezemben. ;)
(Rád bízom, hogy közzéteszed-e.)
Dani: Nem letörtség, csak egy kérdés. A házasság még odább van, nem érzem még magam készen rá.
Köszönöm.
Meta: Ugyan, udvariatlanságnak veszem :P Köszönöm :)
N.A.D.: Igen, emlékszem. Köszönöm szavaid :) Igazán jól estek :)
Semmiség! Ezért vagyok! ;)
N.A.D.: Ezt én is mondhattam volna fordított helyzetben :) Köszönöm :)
Megjegyzés küldése